A legnagyobb argentin stadionok, Brazília leghíresebb stadionjai, valamint Uruguay fontosabb létesítményeinek és Kolumbia futballotthonai bemutatása után virtuális dél-amerikai stadionturnénk során Paraguay felé vesszük az irányt…
(Photo by Franklin Jácome/Agencia Press South/Getty Images)
Az Estadio Defensores del Chaco Paraguay leginkább emblematikus stadionja, hiszen az 1917 óta működő létesítmény több neves tornának is és a paraguayi válogatott legtöbb hazai meccsének otthont adott.
A létesítmény a több mint fél millió lakossal bíró főváros, Asunción Sajonia nevű városrészében fekszik, ezért a stadion eredeti neve Estadio de Puerto Sajonia volt. Mostani nevét 1974-ben vette fel, amely a Bolívia ellen háborúba induló Chaco-hadseregre utal, ugyanis itt toborozták őket 1932-ben.
A stadion több mint százéves története alatt számtalan alkalommal esett fel különböző felújításokon, legutóbb 2015-ben újították fel, jelenlegi formájában 42 354 néző befogadására alkalmas.
A helyi klubcsapatok legnagyobb rangadóin a Defensores del Chacóban négy Copa Américán rendeztek mérkőzéseket: 1975-ben, 1979-ben, 1983-ban és 1999-ben. A legutolsó tornán kilenc mérkőzésnek adott otthont, beleértve az egyik elődöntőt, a bronzmeccset és a döntőt is.
Az Estadio Defensores del Chaco egy igazi régivágású latin stadion, amely a folyamatos felújításoknak köszönhetően korszerű állapotban van, de mindvégig megőrizte eredeti jellegét. A játékteret lapos, körlelátók veszik körül, amely az ország nemzeti színeiben pompáznak.
Paraguay válogatottja története során kétszer nyerte meg a kontinensbajnokságot: 1953-ban Limában, 1979-ben Buenos Airesben diadalmaskodott.
Az Albirroja tíz világbajnokságon vett részt, legjobb teljesítménye a 2010-es negyeddöntő volt, ám azóta egyetlen tornára sem jutott ki. A helyi labdarúgás legnagyobb alakjai között a régi idők klasszisa, Arsenio Erico neve mellett leginkább a góllövő kapus José Luis Chilavertet és a Bayern Münchent is megjáró Roque Santa Cruzt szokták emlegetni, napjaink leghíresebb paraguayi játékosa Miguel Almirón. A nemzeti válogattat jelenleg Guillermo Barros Schelotto személyében argentin edző irányítja.
Az Asunción városának Mariscal López negyedében, az ezzel azonos nevű sugárúton található az Estadio Manuel Ferreira létesítmény. A nevét az Olimpia Asunción korábbi klubelnökéről, Manuel Ferreira Sosáról kapta, akinek az elnöksége idején avatták fel az épületet.
A jelenleg nagyjából 22 ezer néző befogadására alkalmas létesítmény megépítése előtt több kisebb pályán játszotta a hazai mérkőzéseit helyi csapat. A stadion felépítését több évtizedes előzetes egyeztetések és sikertelen próbálkozások előzték meg.
1965. május 15-én adták át, amikor a helyi Olimpia 2-2-es döntetlent játszott a Pelével felálló Santosszal. A hatalmas érdeklődésre való tekintettel a megengedettnél többen voltak jelen, és a tumultusban sokan meg is sérültek a játékteret körbevevő kerítésnél. Még maga Pelé is segédkezett a sérültek ellátásában – szerencsére súlyosabb tragédia nem történt.
A stadiont a helyiek El Bosque de Para Uno néven ismerik, mivel itt található az 1-es busz végállomása.
Az 1902-ben alapított Olimpia a legsikeresebb paraguayi csapat 45 bajnoki címével. Utoljára a 2020-as Clausurát nyerték meg. A csapat saját nevelésű játékosa Roque Santa Cruz, aki karrierje alkonyán is visszatért az együtteshez. Megannyi meghatározó paraguayi futballista mellett a többi dél-amerikai országból is megfordultak náluk nagyszerű játékosok, vagy akár edzők. Az 1986-os világbajnok argentin válogatott kapusa, Nery Pumpido több ízben is irányította az együttest.
A hazai dominancia mellett az Olimpia az egyetlen paraguayi csapat, amely valaha meg tudta nyerni a Libertadores-kupát. Rögtön három alkalommal, 1979-ben, 1990-ben és 2002-ben diadalmaskodott a legrangosabb dél-amerikai nemzetközi sorozatban. Emellett további négy döntőt veszített el. Legnagyobb ellenlábasa a szintén helyi Cerro Porteno, amely 1912 óta működik és 34-szer nyerte meg a paraguayi országos bajnokságot.
A stadion sokáig kedvelt koncerthelyszín volt, első sorban különböző stílusú latin-amerikai zenészek léptek fel benne, azonban a 2010-es évektől kezdve úgy döntöttek, hogy a pálya épségének megőrzése érdekében megszüntetik az egyéb rendezvényeket a létesítményben. Az Olimpia a legtöbb hazai mérkőzését itt játssza, azonban a jelentősebb rangadóknak a nagyobb kapacitással bíró Estadio Defensores del Chaco szokott otthont adni.
Paraguay legmodernebb stadionja az ország fővárosában, Asunciónban található, az Estadio General Pablo Rojas néhány évvel ezelőtt esett át teljes felújításon.
A Cerro Porteno otthonául szolgáló Estadio General Pablo Rojas első ízben 1970. május 24-én nyitotta meg kapuit. A létesítmény eredeti neve La Olla volt, melyet Pablo Rojas elnök adott neki, később a halála után nevezték el az egykori presidentéről a stadiont.
Az évtizedek során több kisebb felújításon esett át. A stadiont csak 2009-ben tudták teljesen körbekeríteni, mivel az egyik környező lakóházat 30 éven át nem akarták eladni a tulajdonosai. A kisebb karbantartásokat követően a stadion 2015 és 2017 között teljesen megújult, modernebb külsőt kapott. A munkálatok során jelentősen lecsökkentették a játéktér méretét, az egyik hosszanti oldalon felújították a klubházat, amely mostani formájában minden igényt kielégítő infrastruktúrával rendelkezik, éttermeket, üzleteket, skyboxokat alakítottak ki.
A munkálatokban a klub barrái is másfél éven át segédkeztek, így még szorosabb kapcsolat alakult ki a szurkolók és az új stadion között. A régi stadion 32 ezer néző befogadásra volt alkalmas, míg a felújítást követően több mint 48 ezren férnek el benne.
A megújult létesítményt 2017. augusztus 19-én nyitották meg ünnepélyes keretek közt, melyen még a CONMEBOL elnöke, Alejandro Domínguez is jelen volt. A ceremónia után a Cerro Porteno a Boca Juniorsszal játszott barátságos meccset, a vendégek 2-1-re győztek. A stadion beceneve a felújítást követően stílszerűen a Nueva Olla lett.
Az 1999-es paraguayi Copa Américán az Uruguay-Kolumbia csoportmérkőzést a régi stadionban rendezték.
A Cerro Portenót 1912-ben helyi fiatalok hozták létre. A két akkori vezető politikai párt színeit ötvözték, mondván egyenlőségre és egységre törekednek – így lettek a klub színei a piros és a kék. Nevét a paraguayi hadtörténelem legnagyobb sikeréről, az úgynevezett portenói csatáról kapta, melyet 1811. január 19-én a helyi hadsereg Buenos Aires-szel (portenos) vívott és fényes győzelmet aratott.
Az Olimpia Asunción legnagyobb ellenlábasa a vetélytárssal ellentétben sosem nyerte meg a Libertadores-kupát. A Cerro 1973-ben, 1978-ban, 1993-ban, 1998-ban, 1999-ben és 2011-ben egyaránt az elődöntőig jutott az elsőszámú dél-amerikai nemzetközi kupasorozatban. A Copa Sudamericanában szintén kétszer, 2009-ben és 2016-ban szerepelt a négy között. A paraguayi bajnokságot 34-szer nyerte meg, így csak az Olimpia előzi meg őket a rangsorban.
A Cerro színeiben a paraguayi labdarúgás számtalan meghatározó alakja szerepelt, Francisco Arce, Carlos Gamarra, Diego Gavilán, Edgar Barreto, Fredy Bareiro, Nelson Cuevas, de a jelenleg a Premier League-ben virágzó Miguel Almirón is a csapat nevelése.
Paraguay harmadik számú csapata, a Libertad a főváros Asunción északkeleti részén található Las Mercedes városrészben fekvő Estadio Tigo La Huertában játssza a hazai mérkőzéseit.
A mostani stadion mindössze 2005-ben, a klub centenáriuma alkalmából nyitotta meg kapuit. Kezdetekben az Estadio Dr. Nicolás Léoz nevet viselte, a CONMEBOL korábbi elnöke és a klub elkötelezett rajongója tiszteletére. A stadion elődjében már az 1954-es vb-re is játszottak selejtező-mérkőzéseket és több nemzetközi meccset is lebonyolítottak benne, miután ez volt az ország egyetlen olyan stadionja, amely nagyobb nézőközönség befogadására alkalmas volt. Az új nevét idén vette fel a Tigo telefontársaság szponzorációja révén, így Estadio Tigo La Huerta a hivatalos neve.
A létesítmény a mostani formájában 10 ezer nézőt képes vendégül látni. A játéktér 101 méter hosszú és 68 méter széles. A stadion helyi viszonylatban a legerősebb világítással rendelkezik és sokan a pálya talaját is a legjobbnak vélik az országban. A tervek közt szerepel, hogy a stadion befogadóképességét 25 ezerre bővítik, hogy a mostani egyszintes lelátókra legalább részben építsenek még egy szintet.
Az 1905-ben alapított Libertad 22 országos bajnoki címével a harmadik legeredményesebb paraguayi klubnak mondhatja magát az Olimpia Asunción (45) és a Cerro Porteno (34) mögött. Az idei első kiírást, a 2022-es Aperturában bajnoki címet nyert.
A csapat a Libertadores-kupában kétszer jutott el az elődöntőig, 1977-ben és 2006-ban, míg a Copa Sudamericanában ugyancsak a legjobb négy közé jutás jelentette a klub legjobb eredményét, melyre háromszor volt példa (2013, 2017, 2021).
Jelenleg is olyan egykori kultikus helyi játékosok erősítik a csapatot, mint az Európából visszatérő Óscar Cardozo vagy az Olimpia-nevelésű Roque Santa Cruz.
A Sportivo Luqueno stadionja, az Estadio Feliciano Cáceres az ország legnagyobb létesítményei közé tartozik a maga csaknem 27 ezres befogadóképességével.
Az építményt az 1999-es paraguayi Copa Américára hozták létre a korábbi stadion helyén, névadója, Feliciano Cáceres a klub egykori elnöke, az alapítótagok egyike. Az argentin sportrajongó 1919-ben költözött az Asunción külvárosának számító Luque városába és azonnal beleszeretett a környékbe és helyiek labdarúgás iránti rajongásába, így tevékenyen segédkezett a helyi klub létrehozásában. Cáceres az 1947-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan a csapatnál dolgozott különböző szerepkörökben, egy pillanatig sem lehetett kérdés, hogy a stadion kinek a nevét viselje.
Az említett 1999-es kontinenstornán öt csoportmeccset és egy negyeddöntőt rendeztek az új stadionban, az argentin válogatott három, az uruguayi nemzeti csapat két meccsét vívta ezen a pályán. A létesítmény felújítása a helyiek adományaiból jött létre.
A stadion mára egy egyszerű, de modern épület, alkalmas nemzetközi mérkőzések lebonyolítására, a paraguayi válogatott már barátságos mérkőzésen szerepelt benne.
Az 1921-ben alapított Sportivo Luqueno a régi időkben kétszer (1951, 1953) nyerte meg az országos bajnokságot, egyetlen újkori sikere pedig a 2007-es Apertura megnyerése volt. Az országos másodosztálynak négyszer volt bajnoka. A csapat emellett többször is kipróbálta magát nemzetközi sorozatokban, a Libertadores-kupában mindháromszor az első körben búcsúzott, viszont a Copa Sudamericanában a legsikeresebb szereplés alkalmával, 2015-ben elődöntőt játszott, és csak a későbbi győztes Independiente Santa Fé állította meg.
A kék-sárga klubszínekkel csapat a “Kuré Luque” becenévre hallgat, ami annyit tesz, hogy “Luque malaca”, és még a régi időkből maradt fent, ugyanis a környék híres volt a sertéstenyésztésről.
