Volt egy „Szerethető” válogatott, ahol az előrelépés megkérdőjelezhetetlen. Ki nem használt esélyek, csúfos kudarcok, kapitányváltás után. Évértékelő sorozatunk második részében a válogatottak teljesítményét vesézzük ki.
Az előző részben a honi élvonalbeli bajnokság és a hazai kupasorozatokról, a háttérben tapasztalt negatívumokról írtunk. Ezúttal a válogatottak kerülnek terítékre.
Valami megtört
Már a csehek ellen is csikorgott a gépezet
Amilyen egységes volt a válogatott az Egervári-éra korábbi éveiben, olyan szétesett társaság benyomását keltette 2013-ban. Az évet Fehéroroszország ellen kezdte a nemzeti együttes, és ért el 1-1-es döntetlent a törökországi Belekben. Folytatásként idehaza zárt kapus meccsen az utolsó percekben elrontott védekezés miatt csak egy pont Románia ellen, amivel keleti szomszédunk lépéselőnybe került, majd döntetlen Isztambulban. A vb-selejtezőkön a kötelezőket hoztuk ugyan Észtország és Andorra ellen, de a fontos meccseken csúfosan leszerepelt a válogatottunk. Bukarestben simán hármat kapott az Egervári legénység, míg Amszterdamban megalázó 8-1-es holland siker született. Az egység ekkor már alighanem valahol úton Bukarest felé eltűnt. És a gyenge szereplést nem kell a sérültekre, hiányzókra fogni. Ugyan nagyon vártuk a gárda vezérét, Gera Zoltánt a válogatottba, de januári sérülése egész évre körön kívülre kényszerítette a West Brom légiósát. A meghívott játékosok többsége pedig nem érte el azt a formát, amivel lehetett volna keresnivalónk a világbajnoki kvalifikáció finisében, így borítékolható volt a kudarc.
Parasztvakítás ment egész évben
Így kezdődött a hazai román meccs…
… és így végződött.
Lehet, hogy sokak szemét szúrni fogja, de a játékosok és a szakvezetés is óriási baklövést követtek el azzal, hogy a márciusi Románia elleni 2-2 utolsó perceiben kapott gólt tekintik mérföldkőnek a továbbjutási esélyeket illetően. Hiszen volt hátra még három igen fontos találkozó, amelyből két győzelemmel kijőve lett volna sansz, de nem, a mieink azt a gólt siratták ott a kilencvenkettedik percben. Hogy mi történt a színfalak mögött, arról csak sejtéseink lehetnek, de Szalai Ádám kiállása az Andorra elleni meccs előtt, és a kritikaáradata részint jogos, részint álszentségnek tűnik. A Schalke csatára ott sok igazságot mondott, de talán jobb lett volna inkább csendben maradnia, hiszen újabb támadási felületet kínált fel. Nem csak a válogatottnak, de saját magának is. Morálisan is teljesen elferdült egyes játékosok értékítélete. Gondoljunk csak Devecseri Szilárdra. Nem megbántva a Haladás védőjét, de egy öngól után, és egy szerencsés szerelés után óriási ökörség olyat nyilatkozni, hogy „függetlenül mindettől, jól játszottam.”
Foghatták fejüket – nem csak Devecseri – a magyar drukkerek is.
Illetve a románok elleni vereség után Dzsudzsák Balázs kifakadása, miszerint jogtalanul kaptak kritikát a szurkolóktól. Nos, itt hatalmas munkája lesz a soron következő kapitánynak, aki nem más, mint Pintér Attila.
Külföldi edzőt ígértek
Az új kapitány: Pintér Attila
Újabb szembeköpése a szurkolóknak a karácsony előtti napok történése. A szövetség, élén Csányi Sándorral a vb-selejtezők kudarca után váltig hangoztatták, hogy külföldi kapitány lesz. Slussz-passz. Ehhez képest mi történt azon a bizonyos sajtótájékoztatón. „Kérem fogadják szeretettel, Pintér Attilát.” Nem ezt ígérték. Olvasgatva a kommenteket különböző oldalakon, csak a töredéke jelezte, adjuk meg a bizalmat Pintérnek, és meglátjuk mi lesz. A legtöbb ugyanis az alkalmatlansága, a viselkedését emelték ki negatívumként. A habitusa ugyanakkor talán átlendíti végre a válogatottat a holtponton, és nem gyáván, feltartott kézzel megy neki az esélyesebb ellenfelének. Ha azonban jobban belegondolunk, Pintérrel sem járt jobban a válogatott, hiszen a klubjaival nemzetközi szinten mindössze a Montpellier elleni EL továbbjutást tudjuk kiemelni.
Az utánpótlásban sem rózsás a helyzet
Az U-válogatottak sem kápráztattak el minket az idei esztendőben. Akiket ki lehet emelni, az a Mészöly Géza által irányított U19-es korosztály. Ők ebben az évben felkészülési meccseket játszottak, lévén a következő korosztályos világversenyt hazánk rendezi. A Mészöly-fiúk legyőzték többek között a németeket, a franciákat, a portugálokat és az olaszokat is. Az angolok ellenben sima négyest hintettek a mieinknek. A többi korosztályban vegyes a kép, azonban a felnőttek közvetlen utánpótlását jelentő U21-esek nem sziporkáztak. Oda-vissza vereség az osztrákoktól, óriási meglepetésre sima blama az albán csapattól, és ezekkel az eredményekkel tulajdonképpen ki is szálltak a továbbjutók közti csatából az EB selejtezőkön.
A hölgyek felemás évet produkáltak
Szlovéniában nyertek a hölgyek.
A januárban kinevezett Vágó Attila visszatérésével, és az MLSZ közreműködésével egy teljesen más rendszer honosult meg a nőknél. Bevezetésre került egy ösztöndíj-rendszer, több nemzetközi felkészülési találkozót iktattak be az illetékesek, és a csapat részt vehetett az egyik legrangosabb felkészülési tornán is. Ellenben a háttérben több negatívum is kibukkant, de erről majd részletesebben írunk. Az esztendőt Portugáliában, az Algarve kupán kezdte a csapat, amely a csoportküzdelmek során legyőzte a házigazdát, vereséget szenvedett Mexikótól, míg döntetlent ért el Wales ellen, végül Izlandtól 4-1-re kaptak ki Szőcs Rékáék. Majd következett egy kisebb törés, ugyanis a kulcsemberek közül előbb Jakabfi Zsanett, majd Vágó Fanni dőlt ki sérülés miatt. Azonban a három tavaszi felkészülési találkozót egyaránt hozták a hölgyek (Szlovénia 4-1, Wales 4-0, 2-1). A felkészülés egyik fontos állomásának tekintett Balaton kupán több felállást is kipróbált Vágó Attila, ennek lett a következménye, hogy végül két vereséggel zártak a hölgyek. Szlovákiától 3-2-re, a csehektől 3-1-re kaptak ki Pádár Anitáék. A felkészülés utolsó szakaszában a románokat kétszer is legyőztük, majd Dániától szenvedett vereséget a magyar csapat. Majd következett a tétmeccsek ideje. Ausztria ellen bántóan sima vereség, a kötelezőket ugyanakkor behúzták a lányok.
Bulgária és Kazahsztán ellen magabiztos siker született, Ausztria ellen azonban még a közelében sem voltak a lányok.
Nagyreményű utánpótlás
Az utánpótlás válogatottak közül az U17-esek előtt nyílhatott volna nagy esély.
Az U19-es és az U17-es válogatott is több selejtezőn bizonyította tehetségét. Ugyan a kiválasztás módjával lehetne vitatkozni, miként a csapat összeállításával is. Igaz ez főleg az U17-re, ahol Lévay Andrea együttesében az elitkörben megsérült Prekovics Emese, ám a következő összecsapáson újfent ő állt a vonal elé, ami valljuk be egy olyan jellegű sérülésnél, mint amit a fiatal kapus elszenvedett, nem biztos, hogy jó ötlet volt. Mindent összevetve utánpótlásszinten pozitív a mérleg. Az U17-esek megnyerték a moldovai selejtezőt, míg a hazai elitkört sajnos nem sikerült hozniuk, pedig megvolt a lehetőség. Az U19-esek Turtóczki Sándor vezetésével indultak csatába, ám végül ők sem jutottak messzire. Ami kitűnt, hogy Zeller Dóra, Kaján Zsanett és Szabó Viktória a felnőtt válogatottban is alapemberré válhat a közeljövőben, de csak akkor, ha a mindenkori kapitány is úgy látja, hogy helyük van a legjobbak között.
Mi lesz Vágó Attilával?
A kép csalóka, a dánok nem ijedtek meg, sőt!
Mi is beszámoltunk róla, hogy a régi-új kapitány sokszor került konfliktusba a klubok vezetőivel, edzőivel, illetve szakágvezetőként olykor a válogatottak körül dolgozókkal. Szövetségi kapitánykényt játékosokkal is konfrontálódott. Ugyanakkor az éremnek két oldala van, így a klubvezetők, edzők felelőssége is felvetődik. De ez is másik cikk témája lesz. A lényeg, hogy nagyon kérdéses, hogy Vágó Attila folytathatja-e a válogatott élén. Erről a következő Elnökségi ülés hivatott dönteni.
Következik: 2013 a Magyar futballban – III. rész
Kupacsapataink még az augusztust sem érték meg. Hol a nemzetközi középmezőny?
Gavalovits Sándor
