Vb-visszatekintő: az NSZK állította meg a totális futballt a döntőben – 1974

Cikksorozatunkban a futballtörténelem eddig megrendezett világbajnokságait vesszük sorra. 1974-ben a házigazda NSZK volt az a válogatott, akik képesek voltak megállítani a hollandok új és látványos taktikáját.

1974. július 7.: Gerd Müller a nyugat-németek győztes találatát szerzi a totális futballt játszó Hollandia ellen az 1974-es világbajnokság döntőjében. (Photo by Peter Robinson/EMPICS via Getty Images)

Az 1974-es világbajnokság rendezési jogát Nyugat-Németország kapta meg. Ezen a tornán mutatták be az új FIFA World Cup Trophyt, ami máig a vb-győztesének járó trófea. A 36 cm magas és 4,97 kg súlyú serleget Silvio Gazzaniga olasz szobrászművész készítette 18 karátos aranyból, és közel 10 millió dollárt ér. Elődjét, a Jules Rimet-vándorkupát a brazilok kapták meg végleg, amikor 1970-ben megnyerték a harmadik tornájukat is, igaz, 1983-ban ismeretlen tettesek ellopták, és azóta sem került elő.

A selejtezők előtt a FIFA leült tárgyalni arról, hogy maradjon-e 16 csapatos vb, vagy bővítsék ki a listát 24 fősre, ám végül nem változtattak az eddigi rendszeren. Rekordszámú, 91 ország küldte el jelentkezését a tornára: Afrikából 23, Észak- és Közép Amerikából, a Karibi-szigetekről 13, Dél-Amerikából 9, Ázsiából 11, Óceániából 2 és Európából 33 ország. Első alkalommal jutott ki a vb-re Kelet-Németország (NDK), Ausztrália, Haiti és Zaire, viszont olyan nagy futball nemzeteknek nem sikerült kvalifikálniuk magukat, mint Magyarország, Portugália, Franciaország vagy Spanyolország.

Az 1974-es torna kabalái Tip és Tap voltak, két kisfiú, akik NSZK mezt viseltek Weltmeisterschaft 74 (Világbajnokság 74) felirattal.

A világbajnokság lebonyolítása változott a négy évvel ezelőttihez képest. Továbbra is négy külön csoportba osztották a 16 válogatottat, ahol az első két helyezett jutott tovább, ám ezután nem a negyeddöntő következett, hanem a legjobb 8 csapatot két négyes csoportba sorsolták, ahonnan az első helyezettek kerültek a döntőbe, a második helyezettek pedig a harmadik helyért játszottak.

A nyitómeccsre 1974. június 14-én került sor az NSZK és Chile között. Ez volt az első olyan nyitómérkőzés, ahol a a címvédő játszott és nem a házigazda, és egészen 2006-ig nem is változtattak ezen a szabályon. Habár már az 1970-es világbajnokságon bevezették a sárga és piros lapok rendszerét, kiállításra akkor nem került sor, azonban az NSZK – Chile mérkőzés 67. percében két sárga lap után felmutatták a vendégek játékosának, Carlos Caszelynek a vb-k történetének első piros lapját. A két Németország egy csoportba került, és az első vb-s NDK meg is lepte az NSZK-t, hiszen az utolsó csoportmeccsen legyőzték a nyugat-németeket, és meg is szerezték az első helyet a csoportjukban. Lengyelország volt a másik csapat, ami meglepetésként kiemelkedett a mezőnyből, hiszen legyőzték Argentínát és Olaszországot is a csoportkörben, majd elsőként jutottak tovább a következő fordulóba. A másik ilyen csapat Hollandia volt, akik 1938 óta először kvalifikálták magukat a tornára, és hatalmas benyomást tettek mind a résztvevőkre, és mind a nézőkre. A holland csapat nagy része az Ajax focistái közül került ki, akik akkoriban uralták Európát a “totális futballjukkal”. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nincsenek rögzítve a pozíciók, a támadó is védekezhet, és a védő is támadhat, amivel teljesen lehetetlenné tették az emberfogást, és összezavarták az ellenfél játékosait. Ehhez persze szükség volt a megfelelő kvalitású játékosokra is, mint például Johan Cruyff, aki a torna egyik legjobbja volt.

A második csoportkörben Hollandia hibátlanul nyerte meg a csoportját a címvédő Brazília előtt, míg a másik ágon az NSZK győzedelmeskedett, szintén vereség nélkül, ők azonban már megszenvedtek a lengyelek ellen, ám egy gól elég volt ahhoz, hogy meglegyen a csoportelsősség, ezzel együtt pedig a döntő. A harmadik helyért Brazília és Lengyelország küzdött meg, amit végül az európaiak nyertek meg Grzegorz Lato egyetlen találatával.

A finálét az NSZK és az első döntős Hollandia játszotta 1974. július 7-én 75 ezer néző előtt a müncheni Olimpia stadionban. Már rögtön a mérkőzés elején megmutatkozott a totális futball ereje, amikor Cruyff a védőket kicselezve szólózott be a védők közé, majd Uli Hoeness a tizenhatoson belül felrúgta. A játékvezető a szabálytalanságért büntetőt ítélt, ami az első tizenegyes volt a világbajnoki döntők történetében. A lehetőséget Neeskens értékesítette, és megszerezte a hollandoknak a vezetést. A 26. percben azonban a másik oldalon történt szabálytalanság, amiért a játékvezető egy újabb büntetőt ítélt, amit Bernd Hölzenbein harcolt ki és értékesített is, ezzel megszerezve az egyenlítést a nyugat-németeknek. Az NSZK fölényben focizott a gól után, és a 43. percben Gerd Müller megszerezte a vezetést, és egyben az utolsó gólját is a válogatottban. A második félidőben Müller ismét betalált, de ezt les miatt érvénytelenítették. A hollandok már nem tudtak visszajönni a játékba, ezzel pedig az NSZK második vb-címét szerezte meg, miután 1972-es Európa-bajnokságot is megnyerték. Erre a spanyolok 2010-es világbajnoki győzelméig csak ők voltak képesek. (Franciaország volt még az, aki egyszerre mindkét trófeát birtokolta, de ők először a vb-t nyerték meg 1998-ban, majd az Eb-t 2000-ben.)

A döntő összefoglalója IDE KATTINTVA tekinthető meg!

A torna gólkirálya a lengyel Grzegorz Lato lett 7 találattal. Gerd Müller két világbajnokságán összesen 14 gólt szerzett, ezzel pedig a legtöbb gólt szerző játékos lett a vb-k történetében, amit eddig a francia Just Fontaine tartott 13 találattal, igaz, ő egy vb-n szerzett ennyit. Ezt a rekordot később a brazil Ronaldo, majd a német Miroslav Klose döntötte meg.

Az 1974-es nyugat-német világbajnokság adatai:

Dátum: 1974. június 14. – július 7.

Győztes: NSZK Második: Hollandia Harmadik: Lengyelország Negyedik: Brazília

Résztvevő csapatok száma: 16

Résztvevők: NSZK, Brazília, Olaszország, Hollandia, Skócia, Bulgária, NDK, Lengyelország, Jugoszlávia, Argentína, Chile, Uruguay, Svédország, Ausztrália, Haiti, Zaire

Házigazda: NSZK

Helyszínek: 9 város: München (Olimpia stadion), Nyugat-Berlin (Olimpia stadion), Hamburg (Volksparkstadion), Dortmun (Westfalenstadion), Düsseldorf (Rheinstadion), Gelsenkirchen (Parkstadion), Frankfurt (Waldstadion), Hannover (Niedersachsenstadion), Stuttgart (Neckarstadion)

Gólkirály: Grzegorz Lato (Lengyelország): 7

Legjobb fiatal játékos: Wladyslaw Zmuda (Lengyelország)

Összes nézőszám: 1.865.753 fő

Lejátszott meccsek száma: 38

Összesen lőtt gólok száma: 97

Gólátlag: 2,55 gól/meccs