Track & Race Sportügynökség Kft. - A sportrendezvény partner

NB I: a sikercsapat edzője elárulta, melyik külföldi edző filozófiáját követi

A magyar bajnokságban (OTP Bank Liga) a második helyen álló újonc Kecskeméti TE vezetőedzője hosszabb interjúban beszélt az edzőkösködésről…

A Kecskemét vezetőedzője, Szabó István a Rangadó részére adott interjúban elárulta, hogy továbbra sincs meg a pro licence:

“Egyszer jelentkeztem. Pont Török Lacival még 2011-ben. Akkor ez úgy működött, hogy a sokszoros válogatott, NB I-es múlttal rendelkezők plusz pontokat kaptak, nekem ilyen értelemszerűen nem volt. Persze valahol jogos, hogy előnyt élveztek, magam is támogatnám őket, hogy a tapasztalatuk ne vesszen kárba. Olyanok is bekerültek viszont, akik sem előtte, sem azóta nem ültek kispadon. Ettől egy kicsit megcsömörlöttem. Azóta nem is próbálkoztam. Bár most, hogy újra itt lehetek az NB I-ben, várom, hogy elinduljon a következő Pro-képzés. Az MLSZ egyébként életszerű és rugalmas szabálya szerint az, aki Pro-licenc nélkül juttatja fel a csapatát az NB I-be, ideiglenesen lehet vezetőedző az adott klubnál.”

“Aktív labdarúgóként is úgy éreztem, hogy értem, látom a játékot. Ezért, ha éppen nem tetszett az a filozófia, amit képviseltek az aktuális edzőim, gyakran vitatkoztam velük” – mesélte arról, hogy hogyan kezdte az edzősködést.

“Amikor elvállaltam az első kis csapatomat, még semmiféle edzői papírral, licenccel nem rendelkeztem. Nagy nehezen beszereztem a Coerver-módszer tananyagait Hollandiából, és az önképzés mellett az évek alatt sorban elvégeztem az MLSZ-képzéseket, amelyek kifejezetten sokat adtak. De a mai napig tanulok. Minden bántás nélkül mondom, ma már a tudás megszerzése érdekében nem olvasok magyar anyagot, általában Angliából rendelek könyveket” – tette hozzá.

Szabó István közeli követendő edzői példaként Tomiszlav Szivicset említette, aki mellett segédedzőként dolgozott:

“Nem is akarom tagadni. Kecskeméten és Pakson is másodedzője lehettem. Ösztönösen, nagyon jó érzékkel nyúlt a futballhoz, remekül kezelte a médiát is. Magyarországról ezen felül Marco Rossi munkássága az, amit kiemelnék. Ő nemcsak beszél arról, amit mindenki lát, hogy három belső védővel játszik. A koncepcióján érezni lehet a rengeteg gondolkodást, a belefektetett munkát. Attól függően, hogy az ellenfél a dominánsabb, vagy a mieinknek kell magasabban játszaniuk, pontosan tudja, melyik zónában kivel és mit akar elérni. Magánemberként nem ismerem, de nagyon jól össze van rakva a csapata, egyértelműen látszik, hogy következetes munka zajlik a válogatottnál.”

A külföldön dolgozó edzők közül a Liverpoolt irányító, Jürgen Klopp filozófiája áll hozzá a legközelebb: “Hozzá hasonlóan az én szívemhez is a mind a két irányba szenvedélyes játék áll a legközelebb. Kiszolgálni a közönséget, mert alapvetően ezért dolgozunk hétről hétre. Egyébként mindenevő vagyok. Tényleg nem akarok nagy számokat mondani, de az evidens, hogy hétvégén az összes magyar bajnokit megnézem, de ezeken kívül rengeteg külföldi mérkőzést is látok. Főképp azok a topcsapatok érdekelnek, amelyek három belső védővel játszanak. Elemzem, hogy mikor, milyen zónában, miként támadnak le, és a látottakból merítek, építem magam meg a KTE szintén háromvédős játékát.”

Szabó István emellett a beszélgetésben bevallotta, hogy “a tulajdonos az NB II-es őszi szezon első jó időszaka után megkérdezte tőlem, hogy a csapat mennyire tud fejlődni. Azt feleltem: „Nagyon sok van bennük”. A feljutás után azonnal megkérdezte, mennyi játékost igazoljunk a biztos bennmaradáshoz. „Nem nagyon kell” – feleltem. Csodálkozott, érdeklődött, miért nem. „Azért, mert mérjük, látjuk a fizikális mutatóikat, a mentalitásukat, és azt, hogy életkorban mennyi minden van még bennük”.”