A magyar válogatott korábbi szövetségi kapitánya a körülményekhez képest biztatóan zárta az őszt a német bajnokságból (Bundesliga) kiesett Hertha BSC kispadján a német másodosztályban…
(Photo by Soeren Stache/picture alliance via Getty Images)
A 2. Bundesligában szereplő Hertha BSC magyar vezetőedzője, Dárdai Pál a Sportal részére adott interjúban visszatekintett az elmúlt hónapok eseményeire, és természetesen az ünnepi időszakra vonatkozó terveit is ismertette:
“Ha azt nézem, hogy mi történt az olyan patinás klubokkal, mint például az 1860 München, a Kaiserlsautern vagy akár a Bieleld, miután kiestek az első osztályból, mi még jól jártunk. Említett csapatokat szétszedték, a lejtőn nem volt megállás, a harmadik vagy a negyedik ligában kötöttek ki. A Hertha szépen tartja magát, sőt én még azt is megkockáztatom, hogy látok némi fényt az alagút végén.”
“Nyáron nem volt rózsás az anyagi helyzetünk, most ott tartunk, hogy ha nyögve nyelősen is, de megvagyunk. A bérkeretet sikerült lefaragni nyolcvanmillió euróról harmincmillióra, aki minket választott, ingyen jött. Az öltözői légkör ugyanakkor fantasztikus, a csapategység nagyon rendben van. A srácok iszonyú lelkesek és elszántak, az edzések előtt tele van a konditerem, mindenki melózik, mint a kisangyal. Szorgalmasak, alázatosak, megfeszülnek egymásért és a klubért. Nem csoda, hogy maguk mellé állították a szurkolókat is. Azt is szerettük volna elérni, hogy visszahozzuk azt a mentalitást, ami korábban a Herthára jellemző volt, azt gondolom, ezen a téren is sikerrel jártunk” – tette hozzá a magyar szakember.
A Hertha a bajnokság felénél a hetedik helyen tanyázik, hat ponttal lemaradva az osztályozót érő harmadik helyezéstől és nyolccal az automatikus feljutástól. A berliniek helyezésével kapcsolatban Dárdai elmondta, hogy ezt tartja a realitásnak.
“A legfontosabb az, hogy az öltözőben rend és fegyelem van, a csapat és a szurkolótábor viszonya megint olyan, mint a legszebb időkben volt” – hangsúlyozta Dárdai.
A tréner ugyanakkor azt állítja, semmi különlegeset nem érzett, amikor csapatában mindhárom fia a pályán tartózkodott:
“A családunkban ez a szituáció tulajdonképpen megszokott. Édesapám futballozott együtt a bátyjával, én az öcsémmel, voltam az édesapám játékosa, mindhárom fiamnak voltam már korábban is az edzője. Nálunk ez a helyzet majdhogynem természetes. Arról nem szólva, hogy nekik ártanék a legtöbbet, ha úgy raknám be őket a csapatba, hogy nem szolgáltak rá a bizalomra. Okoskodók mindig vannak, de meg kell nézni, hogyan teljesítettek a fiúk. Aki meg gonosz, egyszerűen nem érdekel. Marci egyébként is összetartó erő a csapatban, nagyon szeretik a többiek, sőt azok is, akik már más csapatot erősítenek. Ha Davie Selke vagy éppen Marco Richter ellátogat Berlinbe, az elsők között őt keresik. Bencét meg majdhogynem a csapat követelődzésére hoztam fel a felnőttekhez. Múltkor találkoztam a kapusunk, Tjark Ernst édesapjával, a hajdanán szintén kapusként jeleskedő Thomas Ernsttel, ő mesélte, hogy a fia nem egyszer mondta neki, mennyire várják már, hogy Bence is csatlakozzon hozzájuk. Ami meg Palkót illeti, nagyon jól kezdte a szezont, de elszakadt a bokaszalagja, meg kellett műteni, a kiesése jelentős érvágás volt nekünk.”
Az edző elárulta, hogy az ünnepek alatt a feleségével hazalátogatnak Magyarországra, részt fognak venni egy disznóvágáson és az édesapja nevét viselő véméndi emléktornát, azonban fiai Berlinben maradnak, mert tréningezniük kell.
