A legnagyobb argentin stadionok, Brazília leghíresebb stadionjai, Uruguay fontosabb létesítményeinek, valamint Kolumbia futballotthonai, Paraguay legnagyobb stadionjai, Chile legnépszerűbb stadionjai, Peru fontosabb létesítményei, Ecuador legszebb stadionjai, Bolívia csodálatos magaslati létesítményei és Venezuela híresebb stadionjai bemutatása után virtuális latin-amerikai stadionturnénk során Mexikó felé vesszük az irányt…
(Photo by Hector Vivas/Getty Images)
Az Estadio Azteca az 1968-as nyári olimpiára készült Pedro Ramírez Vázquez és Rafael Mijares Alcérreca építészek tervei alapján. Az azték nevet szavazás útján választották az ottani őslakosokra való tekintettel. A helyiek máig „Szent Urszula kolosszusának” nevezik, mivel az ő nevét viselte a földterület, ahová építették a stadiont – a környező városrészt még most is így hívják.
Az akkor 107 ezer férőhelyes stadion avatómérkőzését 1966. május 29-én a helyi Club América és az olasz Torino FC vívta egymással (2–2), az ünnepélyes kezdőrúgást Gustavo Díaz Ordaz államelnök végezte el. A 2200 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő stadion játékterét az utcaszintnél 9 méterrel lejjebb süllyesztették, speciális vízelvezető-rendszerének köszönhetően azonban bármilyen zivatar után azonnal alkalmas a játékra.
Az elmúlt több mint fél évszázad alatt a létesítmény több felújításon átesett, jelenleg hivatalos 87 523 néző befogadására alkalmas. Valamennyi ráncfelvarrást követően megőrizte a stílusát, melyet a külső szemlélő számára legfőképpen a stadion jellegzetes tetőszerkezete adhat meg.
Korábban a befogadóképessége magasabb is volt, így labdarúgó-mérkőzésen 119 853 fő számít a rekordnak egy 1968-as Mexikó-Brazília mérkőzésről, míg az abszolút csúcsot Julio César Chávez és Greg Haugen 1993-as bokszmérkőzése tartja, melyre több mint 132 ezren zsúfolódtak be az Aztecába.
Az Estadio Azteca a világ egetlen stadionja, amelyben két világbajnoki döntőt is rendeztek: az 1970-es és az 1986-as vb fináléjának adott otthont.
Előbbi világbajnokságon tíz, utóbbin kilenc mérkőzés helyszíne volt. Emellett az 1968-as olimpia kilenc labdarúgó-meccsét bonyolítotátk le benne, köztük a Magyarország–Bulgária döntőt, ahol a magyar válogatott az eddigi utolsó olimpiai bajnoki címét jegyezte.
1986-ban ebben a stadionban lett világbajnok Diego Armando Maradona, mint ahogyan az argentinok isteni tízese ugyancsak az Aztecában szerezte a máig vitatott „kezes” gólját és az évszázad góljának is megválasztott szólógólját az angolok elleni negyeddöntőben.
Továbbá még olyan tornákat rendeztek a létesítményben, mint az 1971-es női világbajnokság, az 1975-ös Pán Amerikai Játékok, az 1977-es CONCACAF-bajnokság, az 1983-as ifjúsági világbajnokság, az 1983-as és a 2003-as Arany-kupa, az 1999-es Konföderációs Kupa vagy a 2011-es U17-es világbajnokság.
A stadion mexikói válogatott hazai mérkőzései mellett a Club América és a Cruz Azul otthona, de időről időre más mexikóvárosi csapatok is birtokba vehették a létesítményt. Az 1916-ban alapított América az ország legnépszerűbb és leginkább megosztó csapata, ötéves szünet után éppen tavaly év végén nyerte meg újra a bajnokságot, így 14 elsőségével mondhatja magát az ország rekordbajnokának. Csaknem egy évszázaddal ezelőtt Hidalgóban alapított Cruz Azul 1971-ben költözött Mexikóvárosba, azóta többnyire az Azteca volt a csapat hivatalos otthona. A “kékek” alkalommal hódították el a mexikói bajnokságot, utoljára a 2021-es Guardines-ben ünnepelhették a végső sikert.
A labdarúgás mellett NFL-mérkőzéseket és profi bokszgálákat is tartottak már itt. Az Azteca kedvelt koncerthelyszín, számtalan híres előadóművész és zenekar lépett fel már benne. 1999-ben II. János Pál katolikus egyházfő celebrált misét a helyszínen.
A 2026-os világbajnokság helyszínei közt is szerepel, így egy harmadik világbajnokságon is otthon adhat mérkőzéseknek.
Az ugyancsak az ország fővárosában található Estadio Olímpico Universitario Augusto Pérez Palacios építész tervei alapján készült, aki más egyéb amerikai, valamint európai stadionok tanulmányozása után hozta létre elképzeléseit. A stadion a Mexikói Nemzeti Autonóm Egyetem (UNAM) egyetemvárosában található, és az intézmény a tulajdonosa.
A Pedregal de San Ángelben található mélyedésben 1950 augusztusában tették le a stadion alapkövét, amelyen több tízezer munkás a nap 24 órájában dolgozott, hogy 1952 novemberében megnyithassák a létesítményt a nagyközönség számára. Az első esemény egy amerikai futball-meccs volt a stadionban a Pumas UNAM és az IPN Burros Blancos között.
Kezdetben a stadionban labdarúgó- és amerikai futball-mérkőzéseket rendeztek, az első jelentősebb sportesemény az 1955-ös Pán-amerikai Játékok volt benne. A játékteret futópálya veszi körül, így atlétikai versenyek lebonyolítására is alkalmas. Továbbá az 1968-as mexikói olimpián a stadion adott otthont a nyitó- és záróünnepségnek, valamint az atlétikai versenyeknek. Az 1986-os mexikói labdarúgó-vb-n négy mérkőzést rendeztek benne, a három csoportmeccs közt az argentin válogatott Dél-Korea és Bulgária ellen is itt játszott, míg a torna döntőjének helyszíne a nagyobb befogadóképességgel rendelkező Estadio Azteca volt.
1985. május 26-án a Pumas UNAM és a Club América bajnoki döntőjére több mint 90 ezren akartak bejutni a 73 ezer férőhelyes stadionba, az így kialakult tumultusban 11-en életüket vesztették és 59-en súlyos sérüléseket szenvedtek.
A katasztrófa után szigorúbb biztonsági intézkedéseket vezettek be, jelenlegi formájában a stadion hivatalosan 72 ezer néző befogadására alkalmas. A sportpályát kétszintes ovális lelátó veszi körül, igazi régivágású, latinos benyomást kelt, az egyik oldali lelátó magasabban helyezkedik el a másiknál. A tervezője szerint mindez kiemeli az egyetemváros átfogó kompozícióját és vízióját.
A stadion keleti részén Diego Rivera festő “Az egyetem, a mexikói család, a béke és az ifjúsági sport” címet viselő alkotása áll. A művész eredeti terve az volt, hogy az egész létesítmény körbefesti a domborműves alkotásaival, azonban mindez az 1957-ben bekövetkezett halála miatt nem valósulhatott meg.
A Pumas UNAM labdarúgó-csapata 1954 óta képviseli az egyetem színeit, ez idő alatt hét mexikói bajnoki címet nyert, utoljára a 2011-es Apertura alkalmával diadalmaskodott. A csapat meze kezdetben barna és fehér volt, napjainkban a kék-fehér klubszínekkel bír, szerelése emlékezetes lehet a mez egészén található pumafejről. Az ismertebb mexikói futballisták közül Luis García, Jorge Campos, Claudio Suárez, Antonio Sancho, Israel López, Braulio Luna, Rafael García, Jaime Lozano vagy Gerardo Torrado egyaránt megfordult a csapatnál.
A Mexikóvároshoz közeli Pueblában épült Estadio Cuauhtémoc az 1968-as mexikóvárosi olimpiára készült az Estadio Aztecát is a Guadalupe-i Szűzanya bazilika is tervező építész, Pedro Ramírez Vázquez elképzelései alapján. A létesítmény a nevét a mexikói Cuauhtémoc-Moctezuma sörfőzdéről kapta, amely az építkezés költségeinek nagy részét finanszírozta.
Az átadása idején 35 ezer néző befogadására volt alkalmas, később folyamatosan emelték a kapacitását, jelenleg a 2015-ös renoválása óta 51 726 fős befogadóképességgel rendelkezik. Jelen állás szerint ezzel a negyedik legnagyobb stadion az országban.
Az Estadio Cuauhtémoc számos világeseménynek adott otthont. Az 1968-as olimpián hét mérkőzést rendeztek benne, beleértve a Mexikó-Spanyolország negyeddöntőt. Az 1970-es vb-n Uruguay három csoportmeccsének helyszíne volt. Ezt követően az 1986-os világbajnokságon öt találkozó otthonául szolgált: a végső győztes argentinok az olaszok elleni csoportmeccset és az uruguayiak elleni nyolcaddöntőt játszották Pueblában, de a torna bronzmeccsét is itt tartották. A 2013-as U20-as CONCACAF-bajnokságon két csoport valamennyi mérkőzését a stadionban rendezték.
Miután a létesítmény állaga az évek során jelentősen leromlott és szükségessé vált egy új arculat kiépítése, 2014-ben a stadion teljes felújítása mellett döntöttek. A régi lelátókat teljes mértékben eltávolították, újjáépítették a nézőteret és a kiszolgáló egységeket. Az épület korszerű külső borítást kapott, az eredeti tervek szerint kristály fedte volna kívülről, végül EFTE (etilén-tetrafluoretilén) membránelemeket használták fel erre a célra. Például a müncheni Allianz Arena vagy a pekingi Nemzetközi Víziközpont épületének külső rétege is ilyen anyagból áll.
A Puebla az ország egyik legrégebbi csapata, angol alapítói 1904-ben hozták létre az egyesületet, amely akkoriban az amatőr bajnokságban szerepelt. 1944-ben indult a profik között, azóta két alkalommal, 1983-ban és 1990-ben lett bajnok, további két esetben a döntő jelentette a csapat számára a végállomást, ötször pedig megnyerte a mexikói kupát. Ugyanakkor az utóbbi időben nem tartozott a legjobbak közé, a 2007-es első osztályú visszatérése óta legjobb esetben bejutott a rájátszásba, de általában lemaradt róla. A klub történetének legeredményesebb játékosa Ricardo Álvarez, aki 1945 és 1950 között 120 mérkőzésen 87 gólt szerzett a kék-fehérek színeiben.
Az Estadio Hidalgo 1994-ben épült Pachuca városában, majd 2004-ben esett át egy jelentős felújításon, mely alkalmával nagyrészt elnyerte mostani állapotát. A teljes egészében fedett lelátókkal bíró létesítmény jelenlegi formájában nagyjából 30 ezer néző befogadására alkalmas.
A stadion a nevét Hidalgo államról kapta a régió legnagyobb sportlétesítményeként. A fővárostól északra fekvő állam egyébiránt a Mexikó függetlenségi atyjának tekinthető, Miguel Hidalgo y Costilla nevét viseli.
Az 1993. február 14-én rendezett stadionavató-mérkőzésen a hazai Pachuca a mexikóvárosi Pumas UNAM csapatát látta vendégül (0-2).
A 2011-es U17-es világbajnokságon kilenc mérkőzést rendeztek a stadionban, beleértve a mexikói válogatott nyolcaddöntőjét és negyeddöntőjét. A torna előtti renoválás során alakították ki a világítást, növelték a parkoló kapacitását, és távolították el a játéktér körüli biztonsági hálókat.
A brazilok háromszoros világbajnok klasszisa, Pelé szoros kapcsolatot ápolt a mexikói klubbal. A csapat a legendáról nevezte el 2001-ben az egyik edzőpályáját, és a “Király” jelen volt a stadion felújítást követő 2004. augusztus 1-jei újranyitásán, amikor a vendéglátók ismét a Pumasszal mérkőztek meg. A brazil legenda halálát követően a Pachuca trónnal tisztelgett Pelé előtt.
A Pachucát 1892-ben helyi bányászok alapították, mellyel az amerikai kontinens legrégebbi csapatai közé tartozik. Az egyesület tagja volt a mexikói bajnokság alapító klubjainak, azonban a profi éra első évtizedeiben jobbára csak az első- és a másodosztály között ingázott. Az 1998-as élvonalbeli visszatérés óta a Los Tuzos (hörcsögök) becenévre hallgató társaság hétszer nyerte meg a mexikói bajnokságot, legutóbb a 2022-es Aperturában végzett az élen. Ezen kívül ötször diadalmaskodott a CONCACAF Bajnokok Kupájában, 2006-ban pedig megnyerte a Copa Sudamericanát.
A Pachuca történetének gólrekordere az argentin Franco Jara, aki 2015 és 2020 között 130 mérkőzésen 63 gólt szerzett a csapat színeiben.
A León városában álló Estadio León nevű stadion a hasonló formája miatt a helyiektől a Camp Nou becenevet adta, noha természetesen a létesítmény jóval kisebb a nevezetes barcelonai stadionnál.
A létesítményt 1967. március 1-jén a Santos és a River Plate mérkőzésével avatták fel, melyen a brazil csapat 2-1-re diadalmaskodott az argentin óriás ellen.
A leóni stadion a kiváló elhelyezkedése miatt valamennyi jelentős mexikói világesemény házigazdája lehetett. A fenti évszámból jól látható, hogy a stadion az 1968-as mexikói olimpiára készült, melyen labdarúgó-mérkőzéseknek adott otthont. Az 1970-es világbajnokságon hét, az 1986-os mundialon négy meccset rendeztek benne (köztük a magyar válogatott Franciaország elleni, 3-0-ra elvesztett meccsét). Továbbá otthona volt még az 1973-as CONCACAF U20-as bajnokság és az 1983-as U20-as világbajnokság egyes mérkőzéseinek.
A mexikói válogatott az évek során 13 felkészülési mérkőzést vívott a stadionban, melyeken veretlen maradt. Az El Tri utoljára 1991-ben a magyar válogatottat fogadta Leónban egy 3-0-s hazai győzelem alkalmával.
A 12 és fél millió dollárból felhúzott stadionban az átadása óta több korszerűsítést végeztek, jelenlegi állapotában 31 297 néző befogadására alkalmas. A négy oldalon a lelátó összefüggően veszi körbe, a két hosszú oldalon található tető alapjaiban határozza meg az egész stadion arculatát.
A Club León csapata két kisebb klub egyesítésével jött létre 1944-ben. Az együttes azóta nyolcszor nyerte meg a mexikói élvonalbeli bajnokságot és hét alkalommal zárt a második helyen. A “smaragdzöldek” utoljára a 2020-as Guardines-ben diadalmaskodtak, majd a 2021-es Aperturában tizenegyesekkel vesztették el a döntőt az Atlas Guadalajara ellen. Legutolsó országos bajnoki címe óta csapat 2021-ben megnyerte az MLS-szel közös Leagues Cupot, valamint 2023-ban a CONCACAF Bajnokok Kupájában végzett az élen.
Ahogy a stadionnak, úgy a klubnak ugyancsak a Pachucát és a stadionját is birtokló Pachuca Group a tulajdonosa, így a két csapat között fokozódott a rivalizálás.
A klub történetének legeredményesebb játékosa az 1946 és 1950 között 136 találatig jutó Adalberto López, őt szorosan követi a második helyen 130 góljával a második helyen a közelmúltban visszavonuló Mauro Boselli, aki nagyszerű éveket töltött el a León alkalmazásában.
