A magyar labdarúgó-válogatott életében ismét egy rendkívül fontos találkozó következik: pénteken este 20:30-tól az észt fővárosi A.Le Coq Arena lép pályára Egervári Sándor alakulata. Nagyon sokat jelentene a világbajnoki selejtező-sorozat folytatását illetően, ha sikerülne a soron következő meccsét megnyernie a magyaroknak!
Ha csak a két nemzeti csapat FIFA-ranglistán elfoglalt helyezését vennénk figyelembe, akkor a mieink tűnnének esélyesebbnek a győzelem kiharcolására, hiszen míg Magyarország a 49. helyen áll jelenleg, addig az észtek „csupán” a 69.-ek. Ennek ellenére közel sem lenne helyes félvállról venni a magyarok következő ellenfelét, hiszen Tarmo Rüütli játékosai egy lépésre voltak attól, hogy kijussanak a legutóbbi kontinensviadalra, az Írország elleni, oda-visszavágón alapuló rájátszás végén azonban a szigetországbeliek örülhettek. Ennek ellenére mindenképpen tiszteletet parancsoló, hogy az előző kvalifikációs sorozat mérkőzésein tartósan fel tudták venni a versenyt vetélytársaikkal. Az azt követő időszak óta volt ugyan némi visszaesés a baltiak formájában, hiszen az Európa-bajnokság után lejátszott tizenkét összecsapásukból három győzelem és egy döntetlen kivételével csak vereséget „gyűjtöttek” az észtek, ám a mieinkhez hasonlóan az aktuális házigazda számára is kiemelten fontos lenne győzelmet aratni péntek este.
A magyar csapatot illetően sem ideális a helyzet: a korábbi sérülések, problémák után még az utolsó napokban is változtatásra kényszerült Egervári Sándor szövetségi kapitány: mivel Halmosi Péter, a Haladás labdarúgója sérülése miatt nem vállalhatta a játékot, helyére a szakvezetőség az alig két hete arccsonttörést szenvedett és emiatt megműtött Vanczák Vilmost hívta be. Sportemberi magatartásáért mindenképp dicséretet érdemel a svájci Sionban futballozó védő, hogy ilyen veszélyes sérülés után is igen gyorsan a válogatott rendelkezésére állt, remélhetőleg ennek csakis pozitív hozadékai lesznek! Hogy egy másik, az utóbbi hetekben felmerült gondot említsünk, ami kihathat a nemzeti tizenegyre is: Juhász Roland, a védelem oszlopos tagja nem túlzás azt állítani, partvonalon kívülre került klubcsapatánál. John van den Brom személyében ugyanis július óta új vezetőedzője van a belga Anderlechtnek és a holland tréner gyakorlatilag nem számít a magyar játékosra, így a játékhiány nehézséget okozhat Juhásznak, ám reméljük, a rutinjával képes lesz ellensúlyozni, hogy alig jut lehetőséghez! Szerencsére ilyen gondja már nincsen Gera Zoltánnak, aki nagyon hosszú kényszerpihenőn van túl, majd a lábadozást követően az angol élvonalbeli West Bromwich Albionnál fokozatosan építette fel magát, s immár ismét alapembernek vallhatja magát a birminghami gárdánál, s a legutóbbi fordulóban is gólt szerzett! Hasonlóan jó irányba halad Dzsudzsák Balázs és Szalai Ádám pályafutása is, akik egyre jobb formában vannak klubcsapataikban, s egyre fontosabb szerepkört töltenek be az együtteseikben. A középpályánkat sem kerülte el azonban a sérülés: Koman Vladimir a combközelítő izmát fájlalja és a döntéshozók inkább nem kockáztattak, ezúttal nem fog labdába rúgni, de remélhetőleg kedden, a törökök ellen már játékra kész állapotba kerül az FK Krasznodar légiósa! Persze az észtek sem lehetnek ilyen szempontból teljesen nyugodtak: a válogatottjuk legmagasabban jegyzett futballistája Ragnar Klavan, a német első osztályú Augsburg védője, aki a Werder Bremen elleni bajnoki első félidejében szenvedett lágyéksérülést és bár akkor végig a pályán tudott maradni a kilencven perc során, egyelőre nem száz százalék, hogy játékra tud majd jelentkezni péntek este.
A válogatottunk az eddigi két világbajnoki-selejtezőn három pontot gyűjtött össze: Andorrában egy rendkívül sima, 5-0-s győzelemmel rajtoltak a fiúk, azt követte azonban a rosszul sikerült hollandok elleni találkozó. Akkor a 4-1-es vereség mellett elsősorban a mutatott produkció és a nagyobbnál nagyobb védelmi hibák okoztak fejtörést Egervári Sándornak és közvetve a szurkolótábornak, de nagy az elhatározás a játékosokban, hogy kiköszörüljék a csorbát. Az észtek ezzel szemben még gólt sem tudtak szerezni az eddigi két selejtezőn: előbb a románoktól hazai pályán, majd a törököktől kaptak ki viszonylag simán – 2-0, illetve 3-0 arányban.
Ha a két címeres mezes alakulatot akarjuk összehasonlítani, nemzetközi viszonylatban mindenképp a mi keretünk tűnik erősebbnek, bár a magyarok Tarmo Kink és Jarmo Ahjupera révén két ismerős névvel is találkozhatnak az észt keretet böngészve: előbbi egykori, utóbbi jelenlegi győri futballista – Kink jelenleg az olasz másodosztályú Varese profija. Idekapcsolódóan érdekesség lehet, hogy a magyar keretbe négy Győri ETO-játékos is bekerült, amire az 1980-as évek óta nem volt példa.
A vendéglátó játékára egyébként jellemző többek között a gyors – főleg baloldali – támadásvezetés, a labdabiztosság és a távoli gólok – utóbbi az egyik legnagyobb erőssége Konstantin Vassiljevnek, az orosz első osztályú Amkar Perm középpályása.
A mérkőzést illetően minden bizonnyal lehetnek győzelmi reményeink, azonban csak akkor, ha mindenki megfelelő fegyelmezettséggel betartja a feladatkörét! Egyértelmű, hogy nagyon sokat lendítene a fiúk helyzetén egy esetleges – és reménybeli – idegenbeli győzelem!
Eddig mindössze kétszer került össze egymással Magyarország és Észtország labdarúgó-válogatottja és különösen az első alkalom érdemel néhány szót: 2003. november 19-én egy felkészülési meccsen győzedelmeskedtek 1-0-ra a baltiak idegenben, ráadásul ehhez a párharchoz kapcsolódik a magyar futball egyik negatív rekordja: soha olyan kevesen nem voltak válogatott összecsapáson, mint akkor. 457 szurkoló volt kíváncsi a mérkőzésre a szakadó eső ellenére is… A második alkalommal Thaiföldön 5-0-ra nyertek a magyarok.
Az észt válogatott kerete:
Kapusok: Artur Kotenko (FF Jaro, finn), Pavel Londak (Bodö/Glimt, norvég), Sergei Pareiko (Wisla Kraków, lengyel)
Védők: Alo Bärengrub (Kalju), Enar Jääger (Aalesund, norvég), Ragnar Klavan (Augsburg, német), Dmitri Kruglov (FK Rosztov, orosz), Igor Morozov (FC Levadia), Taavi Rähn (Tiencsin Szongcsiang, kínai), Tihhon Sisov (Kalju), Taijo Teniste (Sogndal, norvég)
Középpályások: Aleksandr Dmitrijev (Gomel, fehérorosz), Tarmo Kink (Varese, olasz), Joel Lindpere (New York Red Bulls, amerikai), Sergei Mosnikov (Pogon Szczecin, lengyel), Sander Puri (KuPS, finn), Ats Purje (KuPS, finn), Konstantin Vassiljev (Amkar Perm, orosz), Martin Vunk (Panahaiki, görög)
Csatárok: Jarmo Ahjupera (Győri ETO, magyar), Henrik Ojamaa (Motherwell, skót), Andres Oper (Nea Szalamisz, ciprusi), Tarmo Neemelo (Kalju).
A magyar válogatott kerete:
Kapusok: Bogdán Ádám (Bolton), Király Gábor (1860 München), Megyeri Balázs (Olympiakosz)
Védők: Juhász Roland (Anderlecht), Kádár Tamás (Roda), Korcsmár Zsolt (Brann Bergen), Lipták Zoltán (Győri ETO), Mészáros Norbert (DVSC-Teva), Takács Ákos (Győri ETO), Varga József (DVSC-Teva), Vanczák Vilmos (Sion)
Középpályások: Dzsudzsák Balázs (Dinamo Moszkva), Elek Ákos (DVTK) Gera Zoltán (WBA), Gyurcsó Ádám (Videoton), Hajnal Tamás (VfB Stuttgart), Koltai Tamás (Győri ETO), Koman Vladimir (FK Krasznodar), Pátkai Máté (Győri ETO), Pintér Ádám (Real Zaragoza), Szakály Péter (DVSC-Teva)
Csatárok: Németh Krisztián (Roda), Szabics Imre (Sturm Graz), Szalai Ádám (Mainz)
Szerző: Budai Levente
