Az utolsó előtti fordulót rendezték a női élvonalban. A felsőházban kialakultak a érmes találkozók párosításai, a kérdés mindössze az, melyik két együttes kezd hazai környezetben.
Küzdelmes találkozón nyert az Astra, Sümegi (balról a második rózsaszín mezben) mesterhármasával többek között. – fotó: Sipos Hajnalka
Kezdjük a felsőházi rájátszással, hiszen a döntő szempontjából fontos mérkőzést játszott az Astra és a Viktória vasárnap. A hazaiaknak a döntetlen is elég lett volna, hogy biztosítsák helyüket az MTK ellenfeleként, míg a szombathelyiek a harmadik helyért küzdöttek. A borult időben megrendezett összecsapáson alaposan bekezdett a csepeli együttes, hiszen már a harmadik percben betaláltak Dombó János tanítványai. Godvár Katalin nagy bedobását követően Sümegi Éva fejelt Földes Fanni kapujába. A folytatásban is támadott az Astra, ám a nagyobbnál nagyobb ziccerek is kimaradtak, majd alábbhagyott a lendület, amit ki is használt a szombathelyi együttes, miközben egy kisebb zivatargóc érte el a pályát. Mintha ez ébresztőleg hatott volna a vendégekre, és a félidő előtt sikerült egyenlítenie a Viktóriának. Tóth Alexandra robogott el a balszélen, beadását Nagy Dóra emelte a kapuba. Okkal lehetett elégedetlen mindkét edző, hiszen a Viktóra meglehetősen kapkodóan, sok labdát elszórva futballozott, míg az Astra a kapu előtt volt határozatlan. Rögtön a második félidő elején előbb Marsai csavart kevéssel mellé egy szabadrúgást, majd a szünetben becserélt Halászi Kinga vehette volna vissza az előnyt a csepelieknek, ha a lövése kicsit pontosabb. Majd betalált ugyan a hazai együttes, ám les miatt érvénytelenítették a találatot. A folytatásban két perc alatt kétgólos előnyre tett szert a rózsaszín-fekete együttes. Az ötvenhatodik percben Sümegi ismét fejjel volt eredményes, két perccel később a harmadik találat is érkezett. Sümegi Éva szó szerint megfejelte remek teljesítményét. Férfi futballban is ritka, hogy valaki egy meccsen három fejesgólt szerezzen. Ám ismét elhihették a hazaiak, hogy megvan a meccs, ugyanis a szintén csereként beállt Szakonyi Emese – ha üggyel-bajjal is – de valahogy megtartotta a labdát, majd higgadtan lőtt Kovács kapujába. A gól után egalizálhatott volna a fehérmezes szombathelyi együttes, ám Széles Viktória ajtó-ablak helyzetben Kovács kezébe emelt, három perccel később el is dőlt a találkozó. Halász Kinga harmincöt méteres szabadrúgása védhetetlenül vágódott a kapu bal felső sarkába. A lefújás előtt még fölényesebb lehetett volna a siker, ha Pincze Gabriella szabadrúgásgólját les miatt nem érvénytelenítik. Vélhetően a nagy tömörülésben zavarták a kapust a kilátásban, és a mozgásban, pedig hasonló távoli szabadrúgás volt, mint Halászi Kingáé.
A krónikához hozzá tartozik, hogy ismét feltörték az egyik öltözőt, ezúttal a játékvezetők dolgait vitték el, illetve a mérkőzés jegyzőkönyvét tartalmazó laptopot.
Edzői értékelések:
Dombó János (Astra): „Azt gondolom, hogy talán túlságosan megnyugtatta a társaságot az első húsz perc, ahol nagyon korán gólt szereztünk. Két-három nagy ziccert hagytunk ki. Ha az első 20-25 perc után három-nullra vezetünk, nem szólhatott volna egy szót senki sem. S talán ekkor kissé belealudtunk a mérkőzésbe. Talán már akkor elhittünk, hogy megvan a hőn áhított cél, a döntőbe jutás. De a Szombathely ennél sokkalta jobb csapat, hogy ne használja ki ezt a pillanatnyi zavarunkat, vagy dekoncentráltságunkat. Azt kell, hogy mondjam, megérdemelten egyenlítettek. A félidőben a fejekben rendet tettünk. Kettőt cseréltünk is, azt gondolom, jól sikerültek a cserék, mindkét leányzó hozzá tudott tenni a játékhoz. Aztán megint egy erősebb 20-25 percet produkáltunk, rúgtunk is két gólt, aztán rúgtunk egy lesgólt, ott három-egy volt, aztán visszajött a Szombathely, három-kettő. S ugye a végén a negyedik gólunkat egy 35 méteres szabadrúgásból értük el, sőt a vége előtt egy perccel megint rúgtunk egy szabadrúgásgólt, amit szintén les miatt érvénytelenítettek. Azt gondolom, magunknak nehezítettük meg a dolgunkat, azzal, hogy nem százszázalékosan koncentráltunk a kilencven perc alatt. Amikor egy góllal vezettünk, akkor nyugodtunk meg, aztán amikor két góllal vezettünk a második félidőben, akkor pedig akkor. Nem tudom miért, automatikusan visszavesz a csapat. Ez mentális kérdés, nem kondicionális, nem fizikális, ezen javítani kell, a jövőben jobban oda kell rá figyelni.”
Mitterstiller Csaba (Viktória): „A hazai csapat megérdemelte a győzelmet. A szokásos sablonszöveget tudom csak mondani, aki jobban akarta a győzelmet, szorult helyzetbe került. Volt ereje az újításra, tulajdonképpen 3-2 után kicsit szorosabb volt a mérkőzés, ott volt a sanszunk. Törvényszerűség, hogy az óriási ziccerünk után, amiből ki tudtunk volna egyenlíteni, az ellenfél gyakorlatilag eldöntötte – szemre meglehet, hogy látványos, de szakmai szemmel kissé vicces góllal. Dinamikusabbak voltak, párharcokba abszolút fölényben voltak jó néhány esetben. De úgy gondolom, hogy ez általános vidéki betegség, bár oda-vissza alapon érvényes, ha valaki utazik 250 km-t, nehezebben indulnak a lábak. Tulajdonképpen valamilyen szinten mi is ennek lettünk áldozata már többedszer. Sajnálatos módon nem okolunk ezekből a hibákból. Talán nem mondok ezzel semmi bölcsességet, de azok az edző kollégák, akik régebb óta művelik ezt a szakmát, ők tudják, már a buszon, már a taktikai megbeszélésen sok minden kiolvasható a játékosok szeméből, hogy mennyire vannak ott a mérkőzésen. S én már az öltözőben – nem a napkeleti bölcsek képében akarok tetszelegni – éreztem, hogy valami nem egészen oké mentálisan a csapat szempontjából. Ez a harmadik negyedik percben kapott gólban meg is mutatkozott. Utána kezdtünk el kapkodni, és mindig – nézem a Ferencváros elleni mérkőzést, nézem az Astra elleni őszi mérkőzést – mi hozzuk magunkat olyan helyzetbe, amiből egy okos ember réges-rég tanulna. Mi annyira buták vagyunk, hogy még a sajátunkból sem tudunk okulni.”
Megkérdeztük a hazaiak egyik legjobbját, Megyes Ágnest is, ő hogyan látta a találkozót a pályán: „Elég nehéz meccseken vagyunk túl az elmúlt hetekben, fáradság, sérülések, az első gól után megpihent a társaság. Sokan ugye válogatottból jöttünk vissza, nagypályáról és kispályáról, és szerintem ez is közrejátszott, hogy visszább álltunk. Igen, én is így láttam, be akartunk jutni mindenképp a döntőbe, így muszáj volt rákapcsolni.” – reagált a középpályás arra a felvetésünkre, hogy az Astra a két félidőben hasonlóan megnyomta az első húsz-huszonöt percet, de utána visszaesett a tempója.
Astra – Viktória 4-2 (1-1)
Csepel, 50 néző, vezette: Zsiga Gitta (Kányási István, Vargha Tamás)
Astra: Kovács Klaudia – Ács Noémi (Kakuszi Adrienn, 65.), Pincze Gabriella, Vidács Krisztina, Molnár Judit (Halászi Kinga, a szünetben) – Megyes Ágnes, Benkő Mónika, Szabó Boglárka, Godvár Katalin – Dominka Dikanová (Rózsa Cecília, a szünetben), Sümegi Éva
Viktória: Földes Fanni – Heike Manhart, Marsai Nikoletta, Ferencsik Evelin, Tóth Alexandra – Harsányi Andrea, Tischler Fruzsina, Nagy Dóra (Soós Adrienn, 66.), Magyarics Zoé – Vörös Viktória (Szakonyi Emese, 58.), Németh Loretta (Széles Viktória, 66.)
g.: Sümegi É. (2., 56., 58.), Halászi (86.) ill.: Nagy D. (39.), Szakonyi (65.)
s.: Kakuszi (67.) ill.: Vörös V. (54.)
A bajnokság összesített eredményét tekintve második alkalommal szenvedett vereséget a Medgyes Péter irányította MTK, azonban hozzá kell tenni, hogy sérülések és betegségek miatt több alapembert nélkülözött a kék-fehér együttes. Az alapcsapathoz képest nyolc helyen változott meg a kékek kezdőtizenegye. Ezúttal Torma Lilla, Újvári Izabella, Nagy Alexandra, Tatai Krisztina, Bobok Csilla, Vesszős Mercédesz, Kókány Regina és Somogyi Sára is az első sípszótól a pályán volt. Ugyanakkor eleinte nem látszott, hogy a rutinos rókák közül mindössze Pádár Anita és Nagy Lilla kezdett, mert ugyan Giovanna révén a Fradi alakította ki az első ziccert, a gólt mégis Pádár révén a vendégek szerezték meg, ezzel már csak két gólra van a bűvös 600-tól a válogatottsági rekorderre büszkélkedő, örökifjú támadó. Érdekesség, de ezúttal mindkét együttes idegenben lépett pályára, hiszen a találkozóra a Csepel SC – egykor szebb napokat is látott – stadionjában került sor. A gól után is inkább a Medgyes-tanítványok kezdeményeztek, de hátul meleg helyzetek alakultak ki, amikor a fiatal ferencvárosiak lendületből vitték a labdát a védelemre. Leginkább Diószegi Fanni és Zeller Dóra volt aktív, utóbbi ráadásul alig húsz perc elteltével remekül ugratta ki Giovannát, igaz Tatai Kriszta előnyösebb helyzetből indult, mégis a brazil lány örülhetett a végén, bár elsőre még fogta lövését Torma Lilla, másodszorra azonban nem hibázott. Fél óra múltán Diószegi szabadrúgását mintha zsinóron húzták volna a jobb alsóba, ám Giovanna beleért, és ez zavarta meg Torma Lillát, máris vezettek a zöld-fehérek. Öt perccel később már három volt a Fradi góljainak száma. Félpályás indítás után Mosdóczi Evelin talált be. A tizenkilenc éves szélső mindössze második találkozóját játszotta tavasszal, és máris betalált. A szünetre úgy tűnt eldőlt az összecsapás, ám ami a második játékrész első öt percében történt, meglepő lehet. A Ferencváros egy perc alatt kapott két gólt. Előbb Újvári Izabella lőtt Németh kapujába, majd Rudán Andrea ért bele egy beadásba, így a labda saját kapujába pattant. Peches öngól volt, de nem adta fel a Dörnyei-leányság, bár kellett félóra mire némileg rendezték a sorokat, ugyanis az 51. percben villámlás és dörgés miatt az öltözőbe parancsolta a csapatokat a játékvezető. Az özönvízszerűen érkező eső nem tett jót a pályának, de félóra pauza után folytatódhatott a küzdelem, és nem az MTK fiatal védelmén múlott, hogy a Fradi nem használta ki adódó lehetőségeit. Ami késett, nem múlott. Giovanna alakított ki ziccert, amelyet végül Zeller fejezett be eredményesen. A hátralévő fél óra inkább mezőnyjátékkal telt, egy-egy kósza lehetőséggel fűszerezve. A Ferencváros az összkép alapján megérdemelte a győzelmet, bár az igazsághoz tartozik, ha az első félidőben bemennek a helyzetek, még több gólt láthattunk volna. Ezzel eldőlt, hogy az MTK és az Astra vívja a bajnoki döntőt, míg a Ferencváros a bronzért szállhat versenybe a Viktória ellenében.
Edzői értékelések:
Dörnyei Balázs (Ferencváros): „Nagyon rányomta bélyegét a játék minőségére, a tempóra, a koncentrációra, hogy nem volt tétje a mérkőzésnek. Mind a két oldalon próbáltunk játéklehetőséget biztosítani, aki szóba jöhető volt. Igazából a második olyan mérkőzésünk, amit tönkretesz az időjárás. Reméljük, a kupadöntőn másképpen alakul. A mérkőzésről következtetéseket levonni a kupadöntőre úgy gondolom, nem lehet. Most arra készülünk, van egy egész napunk rá, és utána van néhány mérkőzésünk a Szombathelyi Viktória ellen a harmadik helyér, amit mindenképpen szeretnénk sikeresen abszolválni. Furcsa dolog ezt mondani, hogy “csak”, hiszen ahol van lehetőség az embernek bejutni egy bajnoki döntőbe, azt akkor kell kihasználni, amikor a lehetőséget az Élet megadja rá. Ettől függetlenül ez a csapat, amelyik játszik minálunk, nagyjából az U17-es bajnokságban pályára léphetne, egyetlenegy más csapat sem követi ezt az utat Magyarországon, mint amit mi. Egyértelmű, hogy ezéa csapaté a jövő, és ezt az idei szezon is bizonyította. Nem terveztünk bajnoki címet az idei évre, csak jövőre, nekünk ez a vállalásunk, megteszünk érte mindent, és úgy érzem jó úton is haladunk. Kis szerencsével, és koncentrációval már idén is a közelébe férkőzhettünk volna a bajnoki döntőnek, de a csapat kilencven százalékát gyerekek alkotják, ezért az ő teljesítményük meglehetősen ingadozó. Mérkőzésen belül is, mérkőzésről mérkőzésre pedig egyértelműen. Én annak is örülnék, ha a bajnokság végén elmondhatnánk, hogy jelen pillanatban az egyik legjobb csapat a Ferencváros, ha bajnokságon nem is nyerjük, és úgy gondolom a magyar kupadöntő erre nagyon jó alkalom.” – tekintett előre is kissé a Fradi mestere.
Medgyes Péter (MTK): „A hétközi franciák elleni világbajnoki selejtező után több játékosunk kisebb-nagyobb sérüléssel tért vissza, illetve betegségekkel küszködtek, így most jött el az ideje annak, hogy azok a játékosok, akik eddig kevesebbet játszottak, pályára lépjenek. Ami a jövőt illeti, tisztábban látok már a csapattal kapcsolatosan. Voltak pozitív tapasztalataim, ami az első félidőt illeti, igaz elszenvedtük ugyan az első vereségünket a bajnokságban. Nem érzem, hogy a félórás kényszerszünet rányomta volna a bélyegét a mérkőzésre. Jó csapat a Ferencváros, összeszokottak, technikailag magasabb szinten vannak. Úgy érzem, mi kihoztuk a maximumot magunkból. Ebből a szempontból elégedett vagyok.”
Ferencváros – MTK 4-3 (3-1)
Csepel, 100 néző, vezette: Döme Gábor (Reszler Csaba, Puskás Gabriella)
Ferencváros: Németh Júlia – Szabó Dorottya (Király Bianka, 63.), Rudán Andrea, Madarassy Kitti, Vőfély Noémi – Diószegi Fanni, Fenyvesi Evelin (Gáspár Éva, 63.), Bognár Enikő, Mosdóczi Evelin – Zeller Dóra (Görög Zsófia, 63.), Giovanna de Oliveira
MTK: Torma Lilla – Bobok Csilla, Tatai Krisztina, Vesszős Mercédesz, Kókány Regina – Nagy Lilla (Csányi Diána, a szünetben), Palkovics Nóra, Somogyi Sára, Nagy Alexandra – Pádár Anita (Méry Rita, a szünetben), Ujvári Izabella (Szabó Zsuzsanna, 77.)
g.: Giovanna (18., 32.), Mosdóczi (36.), Zeller (61.) ill.: Pádár (3.), Ujvári (48.), Rudán (49., öngól)
s.: Vőfély N. (40.), Madarassy (44.), Bognár (82.), Rudán (90.) ill.: Tatai (32.)
A felsőház állása öt forduló után:
A góllövőlista:
Gavalovits Sándor
