Csütörtök este kétszeri vezetés tán végzett döntetlenre a dánok ellen nemzeti csapatunk. A két kapitány és néhány játékos értékelte a találkozót. Többen kiemelték a szerencsét.
A válogatott kezdő tizenegye: állnak – Lipták Zoltán, Lang Ádám, Gulácsi Péter, Tőzsér Dániel, Szakály Péter, Gyurcsó Ádám. guggolnak – Dzsudzsák Balázs, Rudolf Gergely, Varga József, Korhut Mihály, Pátkai Máté – mlsz.hu
Érthetően csalódott volt Morten Olsen, a dánok kapitánya, aki szerint a magyar válogatott a semmiből szerezte góljait. „Az első félidőben túl lassan játszottunk. A labda nélküli mozgásunk volt lassú. Nem voltak mozgások, nem tudtunk mit kezdeni a labdával, amikor nálunk volt, az ellenfél pedig helyzet nélkül rúgott egy gólt. Amellyel kapcsolatban az öltözőnkben éppen arról folyik a beszélgetés, hogy nem volt-e les – kezdte értékelőjét Olsen. – A második félidőben sokkal erőteljesebben játszottunk, köszönhetően, hogy átálltunk egy 4-4-2-es formációra. Schöne jól szállt be, Eriksen is jól játszott. Hét-nyolc helyzetünk volt, a labdabirtoklást 70:30 százalékra saccolnám a javunkra.” Olsen azt is hozzátette, hogy bár a találkozót nem sikerült megnyerni, a második félidőt a játék képe alapján megérdemelten hozta csapata.
A dánok kapitányával szemben Pintér Attila többnyire elégedett volt a mieink teljesítményével. „Nagyon jó dán válogatott ellen játszottunk. Mindenki láthatta, milyen komoly csapatokban játszanak, illetve milyen fegyelmezetten és szervezetten futballoznak a pályán. Én csak dicsérni tudom a játékosaimat, hiszen kétszer is meg tudtuk szerezni a vezetést. Kettő egynél, amikor tudtuk, hogy a Liptáknak már a szünetben is volt problémája, ha kicsit rutinosabb, lefekszik, cserélni tudunk, és talán elkerülhető lett volna a gól. Meg kell találni azt a középpályássort, amely fel meri vállalni még jobban a játékot, de azt gondolom, mindent megpróbáltak a játékosok, először játszottak együtt. Összességében elégedett kell, hogy legyek a hozzáállással, és periódusokban a játékkal is. Ha picit pontosabban jövünk ki a kontráinkból, lehet, szerezhettünk volna még gólt.” – mondta a magyar kapitány az MTVA kamerája előtt. A sajtótájékoztatón bővebben is beszélt az összecsapásról. „A dánoknak tizennégy éve egy szövetségi kapitányuk van. Tervszerűség, szervezettség jellemzi őket. Ez az eredménye annak, ha egy edzőt hagynak dolgozni. El kell ismerni, a dánoknak több helyzetük volt. Az eredménnyel azonban elégedett vagyok. A dánok a második góljukat egy lecsorgó labdából szerezték. A csapatunk azonban állt a lábán. Ehhez szükség volt a szurkolók segítségére is. Tény, a dánoknak még a végén is volt nagy helyzetük. A dánok hatvan perc után vették át az irányítást. Erre számítottunk is, mert tudtuk, hogy előbb-utóbb elfogyunk, ha nagyobb nyomás alá helyeznek minket. Az NB I-ben ugyanis nem ehhez vannak szokva a játékosok. A finn meccshez képest azonban előreléptünk, mert ott már előbb bekövetkezett ez. De gratulálok a játékosaimnak az eredményhez, ez egy út eleje. Több összetartásra, több támogatásra van szükségünk, hogy olyan szervezettek legyünk, mint a dánok. Három összetartást terveztünk a finn meccs után, hogy kijavíthassuk a hibáinkat, folytassuk a megkezdett munkát, de ez nem valósult meg. A góljaink éppen azt bizonyítják, hogy szükség van a minél több közös munkára, mert ezek a gólok begyakorolt variációkból születtek. Ezért kérek mindenkit, hogy támogassa, hogy ez a válogatott minél többet lehessen együtt, minél többet tudjon gyakorolni. Egy egyesület jelezte, hogy nem szeretné, hogy a kiélesedő bajnoki hajrá miatt a játékosai részt vennének az összetartáson. Ezért viszont, korábbi megállapodásunk értelmében a többi klub játékosait sem hívtam meg. Az első 60 perc kiegyenlített játékot hozott, szerintem a dánoknak sem voltak akkora lehetőségeik. A középpályásainknak többet kellett volna vállalni, bátrabban, többet mozogva kellett volna a labdakihozatalokban részt venni. 60 perc után egy kicsit átvették az irányítást, de ez nem volt meglepő, erre számítottunk. Ez a csapat most játszott így először együtt, úgyhogy pozitív, hogy így tudtunk futballozni. 60 percig, amíg erőnlétileg bírta a csapat, addig nem volt gond. A középpályán kellett volna kicsit bátrabban passzolni és akkor több helyzetet tudtunk volna talán kialakítani. Tudtuk, hogy nagy nyomást fognak ránk helyezni, a labdavesztésnél azonnal visszatámadnak. Valljuk be, az NB I-ben nem mindig van meg az, hogy ilyen nyomás alá helyeznek egy csapatot. Amikor náluk volt a labda, állandó nyomást helyeztek ránk, így várható volt, hogy előbb-utóbb elfogyunk. A finnek ellen 35 percig bírtuk ezt, most már 60-ig, úgyhogy ez egy jó arány a korábbiakhoz képest. A finn meccs óta nem találkoztam a játékosokkal. Három összetartás lett volna azóta, hogy kijavítsuk a hibákat, de erre nem volt lehetőség. A labdakihozatal ehhez képest jól működött az első 60 percben. Az első gól úgy adódott, hogy beejtettük mögéjük a labdát, erre készültünk, ezt be tudtuk gyakorolni előzetesen is. A második is begyakorolt játékelem után született. Elmentünk a szélen, a támadónak pedig oda kellett érnie a rövidre. Szóval azért tudtunk egy picit előrelépni. Kérek mindenkit, hogy segítsen abban, hogy minél összeszedettebb csapatot tudjunk összehozni. ”
Varga Roland csereként szép gólt fejelt. – mlsz.hu
Így látják a játékosok:
Tőzsér Dániel: „Próbáltuk, amennyire lehet, elkerülni, hogy helyzetbe jussanak, de ez egy erős, jóval összeszokottabb csapat volt – mi először játszottunk ebben a formációban, sok újonc volt a válogatottban. Van hova fejlődnünk, de szerencsére mi is tudtunk két gólt szerezni, és így a hangulat sem negatív. Úton voltunk nagyon sokat, nem voltunk közel az emberekhez – messze voltunk sokszor egymástól is, és hagytuk őket játszani, ezt éreztem a legnagyobb problémának. Nagyon sokat kell még dolgoznunk. Magyarországon mindig az a módi sajnos, hogy jön egy kapitány, és újra fel kell mindent építeni, ez pedig nem egyszerű. Ehhez idő kell, válogatott szinten pedig az nincs. Arra jó lesz a következő két, idézőjelben gyengébb ellenfél elleni mérkőzés, hogy begyakoroljuk a saját játékunkat is, mert itt leginkább a védekezésen volt a hangsúly.”
Kalmár Zsolt: „Az első tíz percben adódtak nekünk is lehetőségeink, utána visszaálltunk, és átadtuk a területet a dánoknak, amit nagyon jól kihasznált az ellenfél, több helyzetet alakított ki. Nagyon fontosnak gondolom, hogy a Győrből többen is a pályán lehettünk, hiszen megvolt közöttünk az összeszokottság, és biztattuk egymást, hogy nyugodtan játsszunk. Úgy érzem, a győri középpálya jól teljesített. Nem tudom, hogyan alakul a válogatottbeli jövőm, örülök, hogy egyáltalán itt lehetek, jó érzés ennek a csapatnak a tagja lenni. Eddig is próbáltam olyan teljesítményt nyújtani a klubomban, hogy helyem legyen, ez ezután is így lesz. Sok különbséget éreztem a magyar élvonal és a mostani válogatott találkozó irama között, ezt szintén meg kell szokni, fel kell venni a ritmust. Ha több meccset játszunk, majd hozzászokunk. A kapitány röviden értékelt az öltözőben, gratulált az eredményhez, látta rajtunk, hogy akaratosak voltunk, ennyi volt benne a meccsben.”
Varga József: „Egyetértek a kapitánnyal, jól látta, hatvan perc után erőben valóban elfogytunk. Addig egyenrangú ellenfelei voltunk a dánoknak, utána viszont már több volt a hiba játékunkban. A második félidő második felében többet volt a labda az ellenfélnél, így helyzeteket tudtak kialakítani. A hatvanadik percre az egész csapat elfáradt egy kicsit, ezért kerültek fölénybe a dánok. Én is fáradtabban mozogtam, több akciót is vezettek az oldalamon – mondta Varga, aki beszélt a jövőjéről is. – Most, hogy kipróbálhattam magam Angliában, és nem is vallottam szégyent, mert nem azért nem szerződtettek, mert nem voltak elégedettek velem, úgy érzem, megállnám a helyemet egy erősebb bajnokságban is.”
Gavalovits Sándor
