Nem alakult túl jól a magyar válogatott számára az EB-selejtező nyitánya. Sokáig nem sikerült áttörni az észak-írek védekezését, majd amikor sikerült, nem tudtuk megtartani az előnyt.
Jogos az elkeseredettség és a csalódás. – fotó: mlsz.hu
Gera Zoltán nélkül lépett pályára a magyar nemzeti tizenegy a Groupama Arénában, ahol telt ház fogadta Észak-Írország és Magyarország válogatottját. A mieink a szokásos szerelésben, a látogatók fehér felsőben, zöld nadrágban léptek pályára. Nem kezdődött rosszul az összecsapás, hiszen több kisebb lehetőség akadt a magyarok előtt, mind szélről beadott labdák után. Rudolf Gergelynek volt egy jónak mondható lövése, Carroll azonban fogta az erejét vesztett próbálkozást Az észak-írek is inkább ívelésekkel próbálkoztak, nem sok sikerrel. Érezhetően némi mezőnyfölényben futballoztak a mieink, igaz, szöglet után sem sikerült eredményt elérni. Roy Carroll uralta a kapuja előterét. A legnagyobb ziccert a támadásait nem túlkomplikáló észak-írek előtt adódott. Egy szabadrúgásunkat követően Tőzsér hányta el a labdát, amivel Ward elrobogott, éles szögből leadott lövését csak ütni tudta Gulácsi, a berobbanó Corry Evans csizmaszárral fölé-mellé terelte a játékszert. A szünetre füttyszó közepette vonultak le a csapatok – a mieinknek szólt. Fordulás után némileg átszervezte a magyar felállást Pintér Attila, de sokáig ez sem hozta meg a várt áttörést, fel is hangzott a „Pintér, takarodj!” kórus, amit aztán a csereként beálló Lovrencsics bombája szakított félbe. A Lech Poznań légiósa tizennyolcról kínálta meg Carrollt, aki csak nagy bravúrral tudott szögletre menteni. Később aztán Rudolf és Dzsudzsák is kísérletezett, eredmény nélkül. Előbbi fölé, utóbbi blokkba lőtt. Aztán negyedórával a vége előtt Dzsudzsák szögletét a remekül érkező Priskin a hálóba fejelte, de nem sokáig tartott az öröm, ugyanis a másik oldalon Lafferty fűzte be a védelmet, és az ötös magasságából középre gurított labdáját McGinn teljesen magára hagyva lőtte az üresen tátongó kapuba. Jóformán fel sem ocsúdott a magyar csapat, megfordították a meccset a vendégek. A hajrában aztán emberhátrányba kerültek a mieink. Nem kiállítás miatt, hanem Lipták sérülése okán, így nem is volt esély középen megakadályozni a gólt. Egy jobb oldali akció végén ketten is érkeztek a Gulácsi által elvétett labdára, Lafferty ugyan hozzáért még a játékszerhez, de az a menteni igyekvő Vanczák sípcsontjáról csorgott a kapunkba.
Pedig Priskin(jobbra) fejesével vezetett válogatottunk. – fotó: mlsz.hu
Ezzel a vereséggel két sorozat is megszakadt: Egyrészt az észak-írek először nyertek ellenünk, másrészt első alkalommal fordult elő, hogy a szigetországiak hátrányból nyernek idegenbeli EB-, VB-selejtezőt.
Két olyan labdarúgónk is pályára lépett, akik egyre előrébb jutnak a válogatottsági rangsorban. Juhász Roland 81., Vanczák Vilmos 78. alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Ezzel Juhász utolérte Mátrai Sándort, míg Vanczák egymaga áll a nyolcadik helyen, megelőzve Gera Zoltánt és Sipos Ferencet.
Így látták a főszereplők:
Pintér Attila (Magyarország kapitánya): „Sajnálom a szurkolóinkat, hiszen egygólos vezetés után kikaptunk. Hozzátartozik, tíz percet nem könnyű emberhátrányban játszani. Hosszú még ez a selejtező. Ilyen hibákat nem lehet elkövetni. A csapat 60-70 perc után elfogy. Ki kell elemeznünk a mérkőzést, tanulnunk kell belőle. Gratulálok az északíreknek, nagyon fegyelmezettek voltak. Koncentrációs hibáink voltak, amiket nem szabad elkövetnünk a jövőben. A hetvenedik percig jól játszottunk, nem okozott gondot a nyomás. Meg kell néznünk, mi történt ezután. Voltak gyengébb teljesítmények a csapatban. Látni kell, amíg az ellenfélbe van hét Premier League-játékos, addig nálunk egy se. Az erőnlétet nem a válogatottban kell megszerezni. A csapat szervezett volt, a játékosok becsülettel teszik a dolgukat az összetartásokon. Mindent meg kell tennünk, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el. Most itt tartunk, kielemezzük a hibákat és igyekszünk javítani. Egy mérkőzésből nem lehet lekövetkeztetést levonni. Ahogy ma az északírek nyertek itt, úgy akár mi is győzhetünk idegenben. Viszont nagyon sok téren javulnunk kell. Meg volt a lehetőségünk arra, hogy megszerezzük második gólunkat, de nem sikerült. Túl sokat ívelgettük a labdát, nem ezt kértük a játékosoktól. Ezzel nagyobb teret adtunk az északíreknek. Ezt meg kell beszélnünk a játékosokkal. Számítottunk arra, hogy ötvédős rendszerben kezd az ellenfél, ezért választottuk a 3–4–3-at, hogy a széleken megverjük őket, de sajnos nem sikerült nyernünk. Egyből bejöttem az öltözőbe a találkozó után, de amint találkozok az északír kapitánnyal, gratulálni fogok neki. A második félidőre játékrendszert váltottunk, s amint láttuk, hogy Gyurcsónak ez nem fekszik, beküldtük Lovrencsicset. Vannak, akiknek tetszett a játéka, s vannak, akiké nem. Túlságosan a mérkőzéssel voltam elfoglalva, nem tudtam a közönségre figyelni. Az igazi magyar szurkolók kitartanak mellettünk.”
Dzsudzsák Balázs: „Nagy nehezen megszereztük a vezetést egy rögzített játékhelyzetből, de ha valamit szeretnénk elérni, akkor nekünk kell jobban kijönnünk a nüansznyi dolgokból. Ahelyett, hogy okosan visszaálltunk volna, könnyelmű és gyerekes gólokat kaptunk. Felelőtlenség, hogy a saját tizenhatosunkon belül kétszer is így megverjenek bennünket. Csak saját magunkat okolhatjuk a vereségért. Távol álltunk az emberektől, mindkét gól előtt lekéstünk az ellenfél játékosairól. Szervezett védekezéssel találtuk magunkat szembe. Olykor öten-hatan tartózkodtak a büntetőterületen belül. Átlövésekkel próbálkoztunk, de mindig volt egy láb, amelyben elakadt a labda. Próbáltunk minél többször oldalt váltani, mögéjük kerülni és távoli lövésekkel megbontani a védelmüket. Pontosabban kellett volna játszanunk, de nem hiszem, hogy a sok pontatlan passz az összeszokatlanságra lenne visszavezethető.”
Priskin Tamás: „Számomra is furcsa, hogy miért görcsöltünk be az előnyünk birtokában, mert a gólig irányítottuk a meccset. Bíztam benne, hogy sikerül megtartanunk az eredményt, esetleg még egy gólt szereznünk, de sajnos nem így alakult, nem tudom, mi történhetett. Biztos, hogy kielemezzük majd a történteket. Nagyon sajnálom, hogy hazai pályán, nagyszerű közönség előtt nem sikerült nyernünk. A vereség sosem jön jól, de ugyanígy kell dolgoznunk a továbbiakban is. A következő mérkőzésig van időnk, bízom benne, hogy fejlődünk, és mérkőzésről mérkőzésre jobb játékkal rukkolunk ki. A látottakra lehet építeni, szeretném, ha a románok ellen tudnánk javítani, de nem lesz egyszerű.”
Michael O’Neill (Észak-Írország kapitánya): „Nagyon büszke vagyok a csapatra, főleg a teljesítményre, nem csak az eredményre. Jól ment a játék, sikeres volt a taktikánk, óriási, hogy 0–1-ről nyertünk. Hittük, hogy lehet keresnivalónk a magyarok ellen, de szinte hihetetlen, hogy három pontot szereztünk. Roppant büszke vagyok. Pintér Attilával nem volt lehetőségem találkozni a mérkőzés után, de megértem a csalódottságát. Biztos vagyok benne, hogy lesz még lehetőségünk beszélni. Ez a csapat nagyon erős, a legutóbbi selejtezőben nem volt sok sikerünk, itt volt az ideje, hogy végre kijöjjön a lépés. Egyre nagyobb az önbizalmunk. A meccs végén a győzelemre mentünk, hittük, hogy nyerhetünk. A magyar gól rosszkor jött, de lehetett látni a magyar arcokon, hogy hatalmas elvárás, nyomás nehezedik rájuk. Ez az eredmény erőt adhat máskor is idegenben, legközelebb ilyen szellemben játszunk majd. Tudtuk, hogy Dzsudzsák Balázst ki kell venni a játékból, és ez sikerült is.”
Magyarország – Észak-Írország 1–2 (0–0)
Budapest, Üllői út, 22 000 néző. Vezette: Aytekin (német)
Magyarország: Gulácsi – Vanczák, Juhász, Lipták – Gyurcsó (Lovrencsics, 58.), Varga J., Tőzsér, Balogh B. – Rudolf (Kovács I., 70.), Nikolics (Priskin, a szünetben), Dzsudzsák
Észak-Írország: Carroll – McLaughlin, McAuley (Cathcart, 72.), A. Hughes, Brunt – C. Evans, S. Davis, Norwood (McKay, 79.), Baird – K. Lafferty, Ward (McGinn, 66.)
g.: Priskin (75.) ill.: McGinn (81.), Vanczák (88., öngól)
s.: Vanczák (35.) ill.: Norwood (44.)
Gavalovits Sándor
