Nem fogok úgy csinálni, mintha nem tudnánk a végeredményt és, mint egy Colombo film végén fényt derítek a gyilkosságra, így megmentem a kéz – és lábkörmeiteket a lerágástól. Már csak azért sem, mert aki nem volt ott a helyszínen, az egészen biztosan figyelemmel követte valamilyen formában az eseményt.
Idegenben jó az iksz, tartja a régi indián mondás.
Hosszú-hosszú ideje nem láttam így küzdeni a Magyar válogatottat és azt is megkockáztatom, hogy az új edző hozta meg az eddig nem látott harci szellemet és győzni akarást. A mérkőzés előtti sajtótájékoztatók egyikén említette az újdonsült tréner, hogy kemény játékot vár csapatától, ami meg is mutatkozott a mérkőzésen, hiszen nem játszottak alárendelt szerepet fiaink. Sőt még a vezetést is majdnem sikerült megszereznünk, de a sas szemű spori lesen (?) érte Szalait, majd annullálta a találatot.
A képen elrejtettünk egy lesen tartózkodó Magyar játékost. Annak, a-ki meg-ta-lál-ja …
Tény, hogy az első félidőt jobbára a védekezéssel töltöttük és a Szalai fejesen kívül nem volt kapura lövésünk, de mindenképpen pozitív, hogy nem feltett kézzel sétáltunk ki a rétre. Fél lábbal már az öltözőben voltunk, amikor a hazaiak vezetést szereztek. Elek késett el az érkező játékosról, így 1-0 a félidőben.
Dárdai mester a szünetben minimum vért itatott a srácokkal. A találkozó következő háromnegyed órája nyomokban sem emlékeztetett az elsőre. A fiúk nagyobb elánnal ugrottak a folytatásnak. Stieber helyett Nikolics a pályán, akinek több lendületet sikerült vinnie a játékban és a végén még a győztes gólt is megszerezhette volna. Fölösleges statisztikákba bocsátkoznunk és pedzegetni, hogy mennyivel jobbak voltunk a második félidőben, mert azért még nem jár pont. Dzsudzsák góljáért viszont járt!
Balázs óriási szabadrúgásgóllal tette fel a pontot mai teljesítményére. 1-1!
Gyönyörködni ér! Többször is.
Szubjektív ugyan, de amennyire lélektelenül és öncélúan focizott az elmúlt időkben és már-már asztalt csapkodva követeltem, hogy hagyják már ki végre, most legalább annyira volt hasznos tagja a csapatnak és azt sem gondoltam volna, hogy Gera lehet még fontos láncszeme a nemzeti XI-nek. Bocsánat és köszönöm srácok!
Végre egy olyan edző, aki nem ígérget, nem titulálja csapatát harciasnak, kedvelhetőnek, szimpatikusnak, nem ígérget hanem határozott és teszi a dolgát. Dárdai Pál személye talán felkavarja az állóvizet és bár ismerjük a fecskék nyárral való viszonyát így az ősz közepén, de tudjuk, hogy melyik halfaj pusztul ki utoljára. Bizakodni mindenesetre lehet, ha a mai találkozót vesszük alapul és ennek a pontszerzésnek, akkor van jelentősége, ha kedden szerzünk még mellé másik hármat is és így tovább, és így tovább.
Hogy ne fulladjunk bele a krémesbe, megjegyezném, hogy nem gondolom azt, hogy, köszönettel tartoznánk azért, hogy küzdöttek a címeres mezért. Ha már felveszi az illető, alapértelmezett, hogy mindent meg is tesz annak dicsőségéért.
Minden tiszteletem azoké, akik kiutaztak a mérkőzésre és a helyszínen szurkolták végig a mérkőzést. Respect!
Orosz Attila
