Nem vallott szégyent, de vereséggel búcsúztatta 2014-et, és Dárdai Pált a válogatott.
Kerzsakov döntötte el végleg a mérkőzést. – fotó: nso.hu
A hűvösre forduló novemberi idő igen kevés nézőt vonzott az Üllői útra, pedig az Eb-selejtezőkön nyújtott bíztató teljesítmény okán sokkal több nézőre lehetett volna számítani. Ez talán elgondolkodtatja Dárdai Pált, aki a finn meccs utáni nyilatkozatában kiemelte, kíváncsi lesz, hányan szurkolnak a helyszínen Oroszország ellen. Nos, talán még a félház sem volt meg a Szbornaja elleni összecsapáson.
Az előzetes híreknek megfelelően alaposan kicserélte a kezdőcsapatot a kapitány, hiszen öt helyen is változtatott a finnek elleni találkozóhoz képest: bekerült Dibusz Dénes, Kalmár Zsolt, Forró Gyula, Lovrencsics Gergő és Kovács István is kezdőbe. Ennek következtében viszonylag rutintalan társaság lépett pályára, ámde eleinte nem látszott a különbség a két válogatott között. Mindössze két veszélyes orosz helyzetecskét jegyezhetünk fel, az első Dibusz ölében halt el, a másodikat Juhász fejelte ki. A mieink igyekeztek már a saját térfelükön megzavarni az oroszokat, ami hellyel-közzel sikerült is, sőt mi több, Kalmár révén Lodigin kapusnak is akadt dolga. A Lipcse középpályása jó huszonötről küldte rá a labdát, amelyet az orosz portás nagyot vetődve hárítani tudott, majd Lovrencsics lőtt alig mellé. Nem sokon múlott tehát a magyar gól. Aztán következett egy jó félóra üresjárat, amikor inkább a mezőnyjáték dominált, de gólveszély egyik kapu előtt sem alakult ki. A hajrá aztán egyre-másra hozta a vendég ziccereket, ekkor csak a védőink jó helyezkedése, illetve Dibusz magabiztossága okán nem szerzett gólt Capello együttese, pedig Dzjuba lábában kétszer is ott volt a gól, ám előbb hiába rázta le Juhászt és Fiolát, Dibusz védett, majd az ismétlésnél is résen volt a ferencvárosi kapus, majd Berezuckijt találta el hét méterről.
A szünetben szinte sorcserét hajtott végre a magyar válogatott: érkezett a pályára Priskin Tamás, Nikolics Nemanja, Stieber Zoltán és az újoncként pályára lépő Simon Ádám. Az oroszoknál Ignasevics, Cserisev és Kokorin érkezett. A lendület azonban az oroszok javára érett góllá. Szamedov jobb oldali sarokrúgása teljesen egyedül találta a tizenhatos vonaláról induló Ignasevicset, aki pedig közelről a jobb alsóba fejelt. Kár érte. A folytatásban állandósult az orosz mezőnyfölény, ennek ellenére a mieink is alakítottak ki kisebb helyzeteket. Az egyik ilyennél Dzsudzsák bal külsővel alig a jobb alsó mellé tekert, majd Tőzsér távoli lövését kellett kitenyerelnie Lodiginnek, mígnem Dzsudzsák sarokkal hozta játékba Tőzsért, ám Scsennyikov szögletre fejelte ki a Watford légiósának beadását, holott akár le is kezelhette volna. A magyar lehetőségekkel ellentétben az oroszok kissé visszaálltak, de Cserisev révén majdnem újabb gólt szereztek, ám a szélső keresztbe ellőtte a játékszert. A mieink ugyan egyáltalán nem játszottak alárendelt szerepet, de ahogy Capello sorban hozta be a Szbornaja sztárjait, úgy került egyre nagyobb fölénybe – főleg technikai szempontból – a vendéggárda. Aztán már-már úgy tűnt eldőlt a meccs: Kerzsakov előbb szabadrúgásból a lécet találta telibe, majd Makejev kiugratását Dibusz lábai alatt a hálóba lőtte. A hajrában aztán megmutattuk, mi is tudunk szépen játszani: Tőzsér indította Priskint, aki a felfutó, és a védőktől elmozgó Nikolicshoz tálalt, a Videoton támadója pedig Lodigin mellett a kapu közepébe helyezett. A szépítés után azonban már nem maradt erő az egyenlítésre, pedig Priskin a végén még egy kiugrással megijesztette Lodigint, aki viszont remek ütemben lépett ki, és szerezte meg a labdát a magyar csatár elől.
fotó: mlsz.hu
Ugyan mezőnyben és a kapu előtt az oroszok akarata érvényesült, de a mutatott teljesítményre nem lehet panasz, más kérdés, hogy labda nélkül is többet kellene mozogni, hogy legyen megjátszható ember, amellyel helyzetet is ki lehet alakítani. Ezzel lezárult 2014, legalábbis ami a válogatottat illeti. Dárdai Pál búcsúmérkőzése tehát rosszul sült el, de ilyen összetételben is pariban voltunk az oroszokkal. Folytatás 2015-ben, vélhetően más kapitánnyal.
Edzőszemmel:
Dárdai Pál: „Nem bújok bele kamudumákba, ki rúgott többet kapura. Mindenki megkapta a játéklehetőségét, én láttam azt, amit akartam. Az első félidőben megvoltak a labdaszerzéseink, de az oroszok jobbak ebben, nem voltak igazi lehetőségeink, a pálya széle felé játszottunk, nem középre, nem voltak gólhelyzeteink. A második félidei cseréken láttam, hogy kikre lehet számítani, kik azok, akik nem megfelelők a nemzetközi szinthez. Kettő-nullnál sem adtuk fel, ez pozitív, ennek örülök, de sok mindennel nem vagyok megelégedve. A jövőmmel kapcsolatban annyit mondhatok, két-három hét lenne a gyors döntés, de ez egy összetettebb kérdés, jobban át kell látnom. Nem szeretnék róla beszélni. Nekem is van szívem. Tudom mit jelentek a magyaroknak, a szurkolóknak, az MLSZ-nek, de egy fenékkel nem lehet megülni hetvenmillió lovat… A családom, a gyerekeim és a Hertha BSC szempontjai alapján döntök majd. Ha nem maradok, sírni fogok, de már elmondtam, úgy szeretnék dönteni, hogy semmi se sérüljön. Ennek a csapatnak a reális helye, ha elkerülik a sérülések, a harmadik hely a selejtezőcsoportban. Ha például Gera Zoli kiesik, kivel pótoljuk? Láttuk ma Kovács Istvánt, ügyes, lelkes, de látszik, hogy a nemzetközi szinthez még nem elég. Ha minden rendben van, akkor a harmadik hely meglehet. Ha elrontok valamit, majd elmondom. Ha azért kapunk ki, mert össze-vissza cseréltem, akkor azt mondom, hogy én hibáztam, de ma ez nem így volt, ez a közösséget építette. Ettől függetlenül nem szeretek kikapni, a negatívumok az öltözőben maradnak. Olyan negatívum, amit kifelé mondhatok, nincsen.”
Fabio Capello: „A mérkőzésen látottakkal elégedett voltam, örülök neki, hogy a fiatalok lehetőséget kaphattak, jó tapasztalatszerzési lehetőség volt a számukra. Nem tudom, miért nyertünk meg keveset a tétmeccsekből, és miért megy jobban a felkészülési találkozókon, talán itt kisebb a nyomás. Már az első félidőben is voltak lehetőségeink, de mindkét félidőben jól játszottunk, nem a felállás megváltoztatása (4–4–2-ről 4–3–3-ra) hozta meg a gólokat. Amikor összeállítom a csapatot, a legjobb játékosok kapnak lehetőséget. Elégedett vagyok az idősebb játékosokkal, köztük Kerzsakovval is, aki csereként is a maximumot volt képes nyújtani. Bízok a csapatban, és biztos vagyok benne, hogy 2015-ben sikeresebbek leszünk. Ami ellenfelünket illeti, látszik rajta Dárdai keze munkája.”
Magyarország – Oroszország 1-2 (0-0)
Groupama Aréna, 4500 néző, vezette: Cüneyt Cakir (Bahatin Duran, Tarik Ongun – törökök)
Magyarország: Dibusz – Fiola (Poór P., 57.), Juhász, Kádár, Forró – Tőzsér, Kalmár Zs. (Simon Á., a szünetben) – Lovrencsics G. (Stieber Z., a szünetben), Kovács I. (Nikolics, a szünetben), Dzsudzsák (Gyurcsó, 66.) – Szalai (Priskin, a szünetben)
Oroszország: Lodigin – Granat (Szemjonov, 71.), Makejev, V. Berezuckij (Igansevics, a szünetben), Scsennyikov – Szamedov, Sirokov (cserisev, a szünetben), Glusakov (Ozdojev, 77.), Dzagojev – Dzjuba (Kerzsakov, 64.), Kanunnyikov (Kokorin, a szünetben)
g.: Nikolics (86.) ill.: Ignasevics (49.), Kerzsakov (80.)
s.: Szemjonov (85.)
Gavalovits Sándor
