Amolyan szezonzáró interjút adott a Debreceni VSC csapatkapitánya, Szakály Péter klubja honlapjának. Szó esett egy traumáról, a helyes útról, és a közösség erejéről is.
fotó: sportfogadok.net
Dráma a boriszovi éjszakában
Ezt a címet is lehetne adni a bevezetőnek, hiszen innen indul a visszatekintő interjú, mely a DVSC hivatalos oldalán jelent meg Szakály Péterrel, a debreceniek csapatkapitányával. Ami a Bajnokok Ligája selejtező utolsó körét illeti, egy ország rökönyödött meg, amikor a Loki futballistái kedvező helyzetből nem tudták kiharcolni a főtáblára jutást. Sokan a boriszovi visszavágón kiállított Selim Bouadla nyakába varták/varják a kiesést. Ugyanakkor az ominózus kiállításnál már nem volt pályán Szakály, sérülés miatt kényszerű cserével kellett elhagynia a pályát. „A futballpályafutásom legrosszabb élménye volt a BATE elleni visszavágó, pedig volt olyan sérülésem, ami miatt majdnem abba kellett hagynom a focit – kezdte a középpályás. – Mégis a boriszovi mérkőzés volt a legnagyobb trauma számomra. A legrosszabb az egészben, hogy a múlt évet tettünk tönkre azzal a meccsel. Az előző szezonban a csapat erőn felül teljesített, a szakemberek is a szezon előtt a harmadik, negyedik helyre vártak minket, mégis az élen végeztünk. Ezután az volt a következő célunk, hogy minél jobban szerepeljünk a nemzetközi kupában. A csoportkör kapujában botlottunk el, ami hatalmas sokk volt számunkra. Amikor bekaptunk azt a bizonyos harmadik gólt, én már az öltözőben voltam, mert kényszerű cserével le kellett jönnöm. Aztán hallottam, hogy szinte felrobban a stadion, és a szívem majdnem megszakadt. Napokig nem tértem magamhoz, aludni sem tudtam, mert a mérkőzés – mint egy horrorfilm – rendre felelevenedett bennem.” Nem is ment könnyen, a bajnokságban bukdácsolt az együttes, míg az Európa Ligában a svájci Young Boys jelentette a végállomást. „Sokan próbáltak minket vigasztalni, hogy az élet megy tovább, de ez nem ilyen egyszerű. Egy év munkája ment tönkre, pedig csak egy perc hiányzott a sikerhez. Hónapokig nem tértünk magunkhoz, de hál’ istennek a végére kiegyenesedtünk.” És itt jött képbe az egység. A kezdeti botladozás fokozatosan változott egységes, kifinomult haladássá, mintha egy eleinte bizonytalan kisgyerek fejlődve egyre magabiztosabban szalad. Nos, a bajnokság végére valóban magára talált a hajdúsági alakulat, köszönhetően a kohéziónak. „Kommunikációval – reagált Szakály, miként tudták egymást segíteni. – Volt olyan edzés, amikor nem mentünk ki, csak két órán át beszélgettünk. Mindenki elmondta, hogy élte meg a történteket, megnéztük többször a mérkőzést, és próbáltuk kibeszélni. Nem volt könnyű túltenni magunkat. Amikor már azt hittük, kihevertük, a soron következő bajnoki mérkőzés végén kaptunk egy gólt. A média is ránk sütötte, hogy a DVSC mindig a hajrában bukik el, mint a BATE ellen, és akkor ezek a sebek felszakadtak. Úton útfélen a szurkolók is kérdezték, mi történt Fehéroroszországban, tehát nem volt egyszerű lezárni.” Természetesen szóba került Selim Bouadla kiállítása is ezzel kapcsolatban. „Intelligens ez a csapat, és nem bántottuk Selimet, nem róttuk fel neki a hibáját, magunkra voltunk dühösek. Inkább a média hegyezte ki rá a kiesést. Volt már olyan mérkőzés az NB I-ben, amikor emberhátrányba kerültünk, mégis nyerni tudtunk. Tény, akkor kapott vérszemet a BATE. Úgy voltak vele, kaptak egy esélyt, amellyel aztán éltek is. Ennek ellenére azt mondom, olyan hibákat követtünk el, ami korábban nem volt ránk jellemző, és ezeket kihasználta a hazai alakulat. Tanulság volt számunkra, mert amíg a magyar bajnokságban három helyzetből egy bemegy, a nemzetközi porondon egyből büntetnek. Visszatérve Selimre, végtelenül intelligens, csupaszív játékos, aki szívét-lelkét kiteszi a pályára. Edzésen is küzd, hajt, ha kell, odacsúszik, de nem durván. Beszélgettünk vele többször is, elmondta, hogy sajnálja a történteket. Ott, akkor az volt a célja, hogy megszerezze a labdát. Tudtuk, ugyanolyan értékes tagja a csapatnak, sokat fog még nekünk segíteni. Neki sem volt könnyű feldolgozni. Próbáltuk tartani benne a lelket.”
A helyes út felé
A bajnoki menetelés Pápán kezdődött, igaz becsúszott néhány nem várt pontvesztés, azonban az ősz második felében már ismét a tavalyi Debrecent láthattuk, amivel egészen a negyedik helyig tornázta fel magát a csapat. „Valóban azon a meccsen jöttünk ki a gödörből – utalt a Lombard elleni sikerre a csapatkapitány. – Nagyon sokat tettünk azért a győzelemért, utána pedig már kezdtük elhinni, hogy nem vagyunk olyan rosszak, mint amit a tabellán elfoglalt helyezésünk mutat. Jöttek a rangadók, mi pedig vagyunk olyan rutinosak, hogy az ilyen rangadókat is hozzuk. Legyőztük a Videotont Székesfehérváron, Győrből is elhoztuk a három pontot, itthon megvertük az MTK-t. Az is fontos volt, hogy a mumusok ellen is nyertünk, mint például Pápán, ahol mindig megszenvedünk.” Az út adva van, csak végig kell menni rajta. Nem lesz azonban egyszerű, mert négy-öt csapat hajt a dobogóra, és a Videoton immár messze van, de nem lehetetlen, hogy akár meg is előzzék, ennyire azonban nem tekint előre Szakály. „Korábban már nyilatkoztam: meg kell találnunk azt az utat, ami a sikerhez vezet. Mindig csak a következő mérkőzéssel kell foglalkozni, arra készülni. Tavasszal sok rangadót itthon játszunk, fogadjuk az Újpestet, a Győrt, a Diósgyőrt, a Videotont, tehát bármi megtörténhet. Idény közben az volt a célunk, hogy felzárkózzunk az élmezőnyhöz, most ott vagyunk a dobogótól egy pontra, tehát reális esélyünk van nemzetközi indulást jelentő helyen végezni. Hogy a Videoton befogható-e? Az első pár meccset várjuk meg, hiszen a fehérváriak elég sokat mennek idegenbe, de nem szeretnék ennyire előre tekinteni. Az a lényeg, hogy ott folytassuk, ahol ősz végén abbahagytuk.”
Gavalovits Sándor
