Folytatjuk az Afrikai Nemzetek Kupáját bemutató cikksorozatunkat, ezúttal a B csoportot vesszük szemügyre, ahol olyan csapatok vannak, akiket nem sorolnak a szakértők a legnagyobb esélyesek közé, de bármikor okozhatnak meglepetést.
Zambia talán legnagyobb kincse, Rainford Kalaba – Forrás: kickoff.com
Zambia
Zambia nem volt állandó résztvevője a tornának, de az utóbbi időben rendszeresen ott vannak. Olyannyira ott vannak, hogy 2012-ben meg is nyerték Elefántcsontpartot legyőzve a döntőben egy meglehetősen hosszúra sikerült tizenegyespárbajnak köszönhetően. Ezt leszámítva kétszer kerültek a siker kapujába, 1974-ben és 1994-ben is egyaránt a második helyet szerezték meg.
Kapujukban egy igazi egyéniségre bukkanunk, Kennedy Mweene ugyanis már több gólt is szerzett kapus létére karrierje során. Például 2013-ban a Nigéria elleni csoportmeccsen az utolsó percekben egyenlített egy tizenegyessel. A büntetőket rendszeresen ő szokta elvégezni, kis termete ellenére pedig semmilyen hátránya nincs a kapuban, mert elképesztő rugói vannak, és gyakorlatilag bárhova odaér. A védelem egyik oszlopa Stoppila Sunzu, aki a 2012-es döntőben berúgta az utolsó tizenegyest. Nemzeti hősként tisztelik, korábban a Sochaux-ban is játszott, jelenleg Kínában a Shanghai Shenhuát erősíti. A csapatkapitányt a középpályán kell keresni, Rainford Kalaba kivételes rugótechnikával rendelkezik (ezt 2012-ben Gabonban és Egyenlítői-Guineában többször is megmutatta) és ő a csapat játékmestere. Zambia sikeressége nagyban tőle függ. A csatársorban a legnagyobb név Emmanuel Mayuka, aki a Southampton labdarúgója, igaz ott még nem szerzett gólt. 2012-ben szerezte magának a lehetőséget, hogy Angliába igazoljon, most is lesz mit bizonyítania.
A válogatott átment némi vérátömlesztésen, nem találjuk már meg a Katongo-fivéreket, vagy Jacob Mulengát sem, viszont nagyon kíváncsian várjuk, hogy ezzel a fiatalított csapattal mire lesznek képesek.
A védelem oszlopa, Aymen Abdennour – Forrás: snipview.com
Tunézia
Ők is inkább az utóbbi 15 évben meghatározó szereplői a sorozatnak, azonban régebben is értek el sikereket. 2 negyedik hely, 1 bronzérem és két elvesztett döntő mellett egy tornagyőzelmet is fel tudnak mutatni 2004-ből, amikor hazai pályán verték meg az ősi rivális Marokkót a döntőben 2-1-re.
A védelemben a Monaco játékosa, Aymen Abdennour valamint a Rangers csapatát erősítő Bilal Moshni igyekszik majd megakadályozni az ellenfeleket a gólszerzésben. Abdennour nem szerepelt sokat a szezon elején, az utóbbi időben viszont bejátszotta magát a kezdőbe és egyre meggyőzőbb. Az ő jó teljesítményére hatalmas szüksége lesz Tunéziának. Yassine Chikhaoui a csapatkapitány, ő a középpálya közepén próbálkozik majd fazont szabni a tunéziai támadásoknak, viszont talán mégsem ő az, akire a leginkább kell majd figyelni. Youssef Msakni klubkarrierje nem egy nagy durranás, de remekül játszott a 2012-es és 2013-as ANK-n egyaránt, érdemes lesz rajta tartani a szemünket. A siker másik letéteményese a Bordeaux szélsője, Wahbi Khazri lehet. 23 éves, itt az esélye, hogy nagyot dobbantson és eladassa magát egy nagyobb klubnak. Khazri elég tehetséges, nagyban fog tőle függni a tunéziai válogatott tornája. Csatárok közül a Bundesliga rajongóinak mondhat esetleg valamit Amine Chermiti neve, aki 2008 és 2010 között volt a Hertha játékosa, manapság a Zürichben focizik. Az ő versenytársa a Marseille tulajdonában álló, de Afrikában vitézkedő Saber Khalifa és a Ludogoreccel a BL-ben is szereplő Younés.
Érdemes megjegyezni, hogy bár első ránézésre nem világsztárok játszanak a tunéziai válogatottban, nagyon masszívak. Március 5. óta 1 db vereséget szenvedtek összesen, és azt is Belgium ellen (1-0), ami azért megbocsátható. Ezen kívül például döntetleneztek Kolumbiával ezen időszak alatt és oda-vissza elverték Egyiptomot. Legutóbbi 10 meccsén mindössze 5 gólt kaptak az észak-afrikaiak. Ezen felül Tunézia a második legmagasabban rangsorolt afrikai csapat a FIFA világranglistáján, a megtisztelő 22. helyet foglalják el (egyedül Algéria előzi őket Afrikából, ők a 18. helyen állnak).
Egy piciny nemzet nagy büszkesége, Ryan Mendes da Graca – Forrás: fcf.cv
Zöld-foki Köztársaság
A kis szigetcsoport nem zavart eddig túl sok vizet a torna történelmében, mindössze egyszer kvalifikálták magukat, igaz az pont a múltkor volt. Ha már odakerültek, akkor viszont nagyot alakítottak. A csoportkörben Dél-Afrika mögött, Marokkót és Angolát pedig megelőzve megszerezték a második helyet, ami egy Ghána elleni negyeddöntőt ért a számukra. Itt viszont véget ért a tündérmese, Wakaso Mubarak duplájával a Fekete Csillagok mentek tovább.
Balhátvédjüket az NB1-et nyomon követők biztosan ismerik, hiszen a Videoton játékosáról, Stopiráról van szó. A védelem legfontosabb embere valószínűleg a Steaua Bukarest csapatát erősítő Fernando Valera lehet. Ő 33-szoros válogatott, csak Babanconak van nála is több válogatottsága a keretből (40). A középpályán megtaláljuk Platinit, ami bármennyire is viccesen hangzik, ez komolyan így van. A CSZKA Szófia játékosa, Luís Carlos Almada Soares Platini néven játszik a francia legenda előtt tisztelegve. A csapatnak mégsem ő lehet a húzóembere, hanem a Sporting játékosa, Héldon, vagy a Lille-ben szereplő Ryan Mendes da Graca. Előbbi 11 gólt szerzett eddig a válogatottban, míg utóbbi 5-öt. Mindkettejüktől rengeteget várnak hazájukban, talán ők jelenthetik a meglepetés és a papírforma közti különbséget.
A PL-ben megy Yannick Bolasie-nak, vajon meddig tudja elvinni nemzetét? – Forrás: mirror.co.uk
Kongói Demokratikus Köztársaság
A közép-afrikai ország elég sikeresnek mondhatja magát, kétszer is elhódították a tekintélyes trófeát. Igaz, egyik sem ma volt, a sikerek 1968-ból és ’74-ből származnak, azóta egy harmadik helyet tudnak felmutatni, amit 1998-ban szereztek. Nem rendszeres résztvevői a tornának az utóbbi időben, azonban 2013-ban a dél-afrikai tornán találkozhattunk velük. Veretlenül, 3 döntetlennel kiestek a csoportból Ghána és Mali válogatottja mögött.
Most szeretnének nagyobbat dobbantani, és elég sokat tehet az ügy érdekében Cedric Mongongu, valamint Chancel Mbema Mangulu. Mongongu 4 évet töltött a Monacoban, 2011 óta az Évian játékosa, és viszonylag rendszeresen szerepel is. Párja a védelem tengelyében Mangulu lesz feltételezhetően, aki az Anderlecht játékosa, és csak 20 éves (igaz, a kora felől nem lehetünk biztosak, mert két másik időpontot is megneveztek már korábban születési idejeként, de az 1994. augusztus 8. tűnik a legvalószínűbbnek). Ők ketten adhatják azt a biztosítást a csapatnak, ami lehetővé teszi Cedric Makiadi munkáját, hogy szervezze a játékot. A Werder Bremen játékmesteréről a védekezésbeli terhet a West Bromwich kőkemény szűrője, Youssuf Mulumbu veheti le. A csatárok közül Dieumerci Mbokani neve sokak számára csenghet ismerősen, jelenleg a Dinamo Kijev játékosa, és egyben talán a válogatott legveszélyesebb gólvágója, 23 találkozón 11-szer volt eredményes. A húzóember viszont talán mégsem ő, hanem a Crystal Palace szélsője, Yannick Bolasie. A 25 éves villámléptű játékos az utóbbi időben egészen kiváló formának örvend, ördöngös cseleivel rendszeresen terrorizálja a Premier League védőit is, most itt a lehetőség, hogy nagyot alakítson.
Az összes csoportra elmondható, hogy elég kiegyenlítettre sikeredett, így most sem bocsátkoznánk jóslásokba, hogy ki jut tovább és ki nem, mert mindenkinek megvan az esélye arra, hogy akár a végső győzelmet is megszerezzék, igaz az komoly meglepetés lenne, de nem ez lenne az első alkalom a futball történetében, hogy egy elsődlegesen gyengébbnek titulált csapat megnyer egy tornát.
Tereh Balázs
