A 30. Afrikai Nemzetek Kupája döntőjét két olyan nemzet válogatottja játszotta, akik egymás elleni párharca mindig rangadónak számít. A fekete kontinens legnagyobb eseményének végső összecsapásán Elefántcsontpart Ghánával szállt harcba az aranyéremért. A végső győzelem sorsáról az elefántcsontpartiak kapusa döntött, mellyel hőssé vált a hálóőr.
Elefántcsontpart – Ghána 0-0, tizenegyesek után: 9-8
Helyszín: Estadio de Bata – Bata
Vezette: Bakary Gassama (GAM)
Sárga lap: Dié (14′), Tiené (57′), Kanon (87′), Bailly (106′)
Elefántcsontpart: Barry – Kanon, Kolo Touré, Bailly – Tiené (Kalou 116′), Yaya Touré, Dié, Aurier – Gervinho (Tallo 120+2′), Bony, Gradel (Doumbia 67′)
Ghána: Razak – Afful, Boye, Mensah, Abdul Rahman Baba – Acquah, Wakaso Mubarak – Atsu (Acheampong 116′), Appiah (Jordan Ayew 99′), André Ayew – Asamoah Gyan (Agyemang-Badu 120+1′)
A torna címvédője a 4-szeres győztes, de legutóbbi két döntőjét elvesztő Ghánával küzdött meg azért, hogy újra felülhessenek Afrika trónjára.
Nem rohanták le egymást a csapatok rögtön az elején, bár ebben a tekintetben a későbbiekben sem volt nagy változás. A meccs legelső nagy helyzete a 17. percben alakult ki. Ekkor Gradel az ellenfél büntetőterületén belülről eresztett meg egy nagy lövést, ám labdája kicsivel a kapu mellé ment. Ezt követően a másik oldalon már Ghána okozott veszélyt, amikor Atsu a 25. perc legvégén nagyszerű távoli bombát eresztett meg, ami után kis híján gólt ünnepelhettek a Fekete Csillagok, viszont a labda a kapufát találta el. Hiába nyújtózott Barry, ha kicsit pontosabb a ghánai játékos, akkor sem érhette volna el a kapus a játékszert. A félidő utolsó komoly lehetősége is Ghána előtt adódott. A 37. minutumban Ayew állt nagyon közel ahhoz, hogy csapata megszerezze a vezetést, de ő ugyancsak a kapufát találta el, mint honfitársa 12 perccel korábban. Az döntő első játékrészét taktikai harc jellemezte, egyik válogatott sem vállalt túl nagy kockázatot, bár pár helyzetet láthattunk. A ghánaiak valamelyest aktívabbnak bizonyultak, ezt a – még a nem is túl nagy – mezőnyfölény is bizonyította. Érthető, hogy mindkét nemzeti csapat nagyon győzni akart, de kissé görcsössé vált ezáltal a játék.
A folytatás egy ideig nem hozott még kisebb izgalmakat sem, amiket megemlíthetnénk. Azonban 15 perc elteltével Elefántcsontpart járt közelebb a vezetéshez. A 60. percben Gradel gyűjtötte be a labdát a ghánai védelmi hibát követően, majd középre tette a labdát Gervinho-nak, aki lövésének viszont már útját állta a védője. A 68. minutumban már a másik oldalon jegyezhettünk fel helyzetet. Ekkor Wakaso vált le védőjéről, majd távolról lőtte el a labdát, ami éppen hogy a felső léc fölött hagyta el a játékteret. Rögtön ezután, már a következő percben egy beívelt szabadrúgást fejeltek fel a társak, amit végül Boye kapott meg, aki szintén fejjel igyekezett betalálni, de próbálkozása mellé ment, így ez alkalommal sem tudott gólt szerezni Ghána. A nagy “csend” után a 87. minutumban nagy lehetőséghez jutott Ghána, hiszen a tizenhatos előteréből, jó szögből végezhetett el szabadrúgást a válogatott. Wakaso végezte el a pontrúgást, de a labda a kapu mellett kötött ki. Majd beindult a végére az elefántcsontparti gépezet is, s a 91. minutumban Aurier lőtte be a kapu elé a játékszert, amit végül Razak elvetődve kiütött, a védelem pedig tisztázott. Gól nem született a rendes játékidőben, így az eddig kiegyenlített küzdelmet hozott döntő kétszer tizenöt perces hosszabbítással folytatódott, pedig korábban sosem játszott gól nélküli találkozót egymás ellen a két nemzet válogatottja.
Egyre inkább eseménytelenné vált a meccs. Az első félidő még több helyzetet hozott, mint a második, de a hosszabbítás első negyedórájának végéhez közeledve nem azt láthattuk, hogy a csapatok mindent megtennének a gólszerzés érdekében. A ráadás első felének végén viszont Ghána jutott szabadrúgáshoz, s a laposan betett labdára Atsu csapott le, de lövése mellé ment.
A fordulás után rögtön Ghána került helyzetbe, amikor a 106. percben Asamoah Gyan lőtte kapura a labdát távolról, s szükség is volt Barry védésére, így jöhetett a szöglet, ami már felejthetőre sikeredett a fehér mezesek részéről. Percről-percre nagyobb volt az elefántcsontpartiakon a nyomás, a ghánaiak igyekeztek ráerőltetni akaratukat az ellenfelükre. A 108. minutumban ismét jöhettek a Fekete Csillagok. Jordan Ayew lövésénél a védők felszabadítására volt szükség. A továbbiakban nem történt semmi komoly, így jöhetett a lutri, a tizenegyespárbaj.
Először Ghána kezdhette el a büntetők rúgását, Wakaso pedig értékesítette is a tizenegyest. Majd jött Bony, aki túlzottan megemelte a labdát, ami így a felső lécen csattant. Ezt követően Jordan Ayew nem rontott, viszont ezután Tallo csúnyán mellé lőtte a saját büntetőjét. Ezzel már nagyon közel érezhették magukat a ghánaiak az aranyérem megszerzéséhez. De Barry életben tartotta nemzeti csapata győzelmi esélyeit, hiszen Acquah lövését nagyszerűen hárította. Aurier nagyszerűen belőtte, majd a ghánai Acheampong elhibázta a büntetőjét. Doumbia érkezett, aki pedig góljával 2-2-re kiegyenlítette a párbaj állását úgy, hogy még Ghána ment kettővel. Két-két hiba, két-két gól. Ekkor jött a négyszeres bajnok oldalán a csapatkapitány, André Ayew és magabiztosan talált a kapuba. Az idegtépő percek folytatódtak, és a másik nagy ász, Yaya Touré állt a labda mögé, amit a hálóba is juttatott. Vége lett az ötödik sorozatnak, még nagyobb izgalmakra volt kilátás. Mensah bombagólja következett, pedig a játékos el is csúszott a lövés közben, de a találatnak köszönhetően így lélektanilag előnyben volt Ghána. Ugyanis Kalou-nak mindenképpen be kellett lőnie a labdát, hogy Elefántcsontpart életben maradhasson az aranyéremért folytatott harcban, de a Hertha játékosa kiállta a próbát. Agyemang-Badu ezután nagyon kicentizte, de becsusszant a labda a kapus mellett, újra izgulhatott Elefántcsontpart. Az utolsó válogatott meccsét játszó Kolo Touré azonban könnyedén tudott eredményes lenni. Jött a 8. sorozat. Affulon volt a nyomás, aki jól védekezett és a lövését is tökéletesen hajtotta végre, a ficakba lőtte a labdát. Kanon is betalált, ezzel zsinórban 6. büntetőjét is értékesítették az elefántcsontpartiak, ezzel újra egyenlítve. A mezőny legfiatalabbja, Abdul Rahman Baba is gólt szerzett. De simán betalált Bailly is. Barry érezte az irányt, de Ghána ismét betalált, ekkor Boye révén. A játékosok imákat mormoltak már egy ideje, de Dié nem volt ilyen feszült, belőtte a labdát cseles nekifutása után. Jöttek a kapusok. Razak lövését pedig Barry kivédte! Így jöhetett Barry, rajta múlott minden. Az elefántcsontparti kapus annak a kapujában állt, hogy abszolút hőssé váljon. A 35 esztendős hálóőr viszont görcsöt kapott tizenegyese előtt. Viszont odaállt a labda mögé és a 11. sorozatban eldöntötte a finálét, így Elefántcsontpart lett az aranyérmes! Renard mester Zambia után – akkor (2012-ben) pont a most irányított válogatottat győzte le Elefántcsontparttal is Afrika Kupát nyert tizenegyespárbajt követően, ezzel a francia edző az első szakember, aki két válogatottal is meg tudta nyerni a tornát. Ghána pedig 1992 után újra büntetőkkel bukta el a finálét, ismét a riválissal szemben. Az említett év után másodjára lett idén Afrika legjobbja az elefántcsontparti labdarúgó-válogatott!
Aranyérmes: Elefántcsontpart
Ezüstérmes: Ghána
Bronzérmes: Kongói Demokratikus Köztársaság
Az Afrikai Nemzetek Kupája góllövőlistájának végeredménye:
3 gólos: Bifouma (Kongói Köztársaság), Akaïchi (Tunézia), Balboa (Egyenlítői-Guinea), Mbokani (Kongói DK), Andre Ayew (Ghána)
2 gólos: Atsu (Ghána), Gradel (Elefántcsontpart), Bokila (Kongói Demokratikus Köztáraság), Bony, Gervinho (Elefántcsontpart)
1 gólos: Nsue (Egyenlítői-Guinea), Oniangue, Nguessi, Dore (Kongói Köztársaság), Aubameyang, Evouna (Gabon), Singuluma, Mayuka (Zambia), Bolasie, Kimwaki, Kanon (Kongói Demokratikus Köztársaság), Ali Moncer, Chikhaoui (Tunézia), Ramos (Zöld-foki Köztársaság), Asamoah Gyan, Boye, Appiah, Wakaso, Jordan Ayew (Ghána), Diouf, Sow, Mbodji (Szenegál), Manyisa, Phala, Masango (Dél-Afrika), Ghoulam, Slimani, Mahrez, Bentaleb, Soudani (Algéria), Yattara M., Constant (Guinea), Doumbia, Yaya Touré (Elefántcsontpart), Sambou Yatabare, Sako, Maiga (Mali), Oyongo (Kamerun), Bance (Burkina Faso)
Öngól: Hlatshwayo (Dél-Afrika)