Első alkalommal került megrendezésre a Női Labdarúgás Napja hazánkban. A jó hangulatú eseményen pályára lépett az U17-es, és a felnőtt válogatott is, tisztelegve az NSZK elleni siker harminc éves évfordulóján.
Csak jöttek, és jöttek a legendák, és azon játékosok, akik akárcsak egyszer is magukra öltötték a nemzeti mezt. Az idő nem volt éppen ideális, de ez nem zavarta Lovász Gyöngyiéket, akik ünnepelni érkeztek szerdán Telkiben.
Az NSZK elleni sikert kivívó válogatott összeállítása: Kiss Mária – Bukovszkiné Boross Piroska, Kiss Lászlóné, Matskássyné Boda Mária, Jenei Anikó – Lovász Gyöngyi, Bárfy Ágnes, Szegediné Lojd Zsuzsa – Vrábel Ibolya (Markovics Magdolna), Kern Edit, Keresztes Zsuzsanna (Tóth Ilona). A gólunkat Vrábel Ilona szerezte, amivel története első sikerét aratta a nemzeti csapat. „Az a kevés női csapat, amely futballozhatott, elképesztő lelkesedéssel űzte a játékot. A mostani lányokból talán már hiányzik az a szellem, ami nálunk még természetes volt. Minden mérkőzésen egymásért küzdöttünk, mindent megtettünk, hogy megnyerjünk egy-egy mérkőzést. Teljesen más volt akkoriban a közeg, és persze a lehetőségeket sem lehet összehasonlítani a maiakkal – beszélt érzéseiről a női bizottság tagja, Lovász Gyöngyi, aki mesélt az NSZK elleni talán nem túlzás kijelenteni, világraszóló sikerről, lévén a németek már akkor is a legjobbak között voltak számon tartva. – Csoda volt, hogy akkor győzni tudtunk, de olyan elképesztő akarattal és egységesen léptünk pályára, hogy végül sikerült.” A sajtófélóra alkalmával előbb Török Gábor, a női bizottság vezetője, és immár az MLSZ elnökségének tagja beszélt a női labdarúgásban tapasztalt fejlődésről, kiemelve, a női futball támogatása társadalmi cél. „A női labdarúgás támogatása társadalmi küldetés, közös cél, hogy akár az élet más területin, úgy a futballban se szenvedjenek hátrányt a nők. Mindez nem csupán miattuk, hanem a férfiak futballja miatt is fontos. Ugyanis, ha nincsenek nők, akik fociznak, akkor nem lesznek olyan anyukák, akik elengedik gyermekeiket futballozni, nem lesznek olyan barátnők, akik elkísérik párjukat a meccsekre. Mi nem férfi és női labdarúgásban gondolkodunk, hanem labdarúgásban, amiben nagyon fontosak a nők is, akár focistaként, szurkolóként, akár anyukaként. Kötelességünknek tartjuk, hogy megbecsüljük a múltat, azokat akik tettek érte, hogy ma beszélhessünk egyáltalán a magyar női labdarúgásról. Az elmúlt évtizedekben a magyar labdarúgás nem becsülte meg azokat, akik nagyon sokat tettek a női fociért, ez a mostani esemény egyfajta adósságtörlesztés, kárpótlás, amely elsősorban a magyar focinak fontos, nem a most ünnepelt legendáknak. A jelenlegi legfontosabb cél az, hogy egyre többen megismerjék és megszeressék a női labdarúgást. A népszerűség növelése mellett a tömegesítés is kulcsfontosságú feladat, minél több lány kezdi el játszani a futballt, annál gyorsabban növekedhet a labdarúgás hátországa. Gyors sikereket nem lehet elérni ebben a munkában, de ha a megkezdett úton halad tovább a női futball, akkor van remény, hogy belátható időn belül ne csak ismert, de kedvelt is legyen a nők labdarúgása.” – fogalmazott. Ezzel együtt még sok tennivaló akad, hogy az elkövetkező időszakban még több leány válassza ezt a gyönyörű sportágat. Ezt hangsúlyozta a szövetségi kapitány, Markó Edina is, aki elmondta, számára már óvodás korában természetes volt, hogy a labdarúgást választja. „Azt szeretném egyszer még megérni, hogy ne legyen furcsa, ha egy lány a labdarúgást választja sportágának. Testnevelő tanárként sok sportágat kipróbáltam, de számomra sosem volt kérdés, hogy komolyabban csak a labdarúgással szeretnék foglalkozni. Az iskolában, ahol dolgozom, a lányoknál nem kérdés, hogy ugyanúgy focizhatnak, mint a fiúk, és ugyanolyan természetességgel választhatják a labdarúgást, mint a kézilabdát vagy a kosárlabdát. Eddig a társadalmi elvárások nagyban befolyásolták a lányokat, amikor sportágat választottak, egy fontos missziónak tartom, hogy elérjük: az egész országban természetes legyen, ha egy kislány a foci mellett teszi le a voksát.” – fogalmazott Markó Edina. Aki hozzátette, még az út elején jár a szakág, ám a tömegesítéssel elindulhat egy olyan úton a magyar női futball, amelynek köszönhetően – ha lassan is – felzárkózhatunk Európa középmezőnyének elejéhez. „Nagyon az út elején járunk, nagy lemaradást kell bepótolnunk, de lépésről lépésre kell haladnunk. Egy behatárolt létszámból tudunk építkezni, ezért most még nem tudjuk felvenni a versenyt olyan országokkal, ahol több százezres, esetleg több milliós létszámban futballoznak a nők. Természetesen szeretnénk a jelenlegi válogatott keretből is kihozni a maximumot, bízom benne, hogy az Európa-bajnoki selejtezők április 13-i sorsolásakor olyan csoportba kerülünk, ahol esélyünk nyílik az első két hely valamelyikének megszerzésére. A harmadik kalapból várjuk a sorsolást, ezért biztosan lesz két magasabban jegyzett ellenfelünk, de a márciusi, horvátországi tornán összemérhettük az erőnket azokkal a riválisokkal, akiknek a szintjére szeretnénk minél előbb eljutni, és láthattuk azt is, hogy lépésről lépésre fejlődik a válogatottunk.” Egyetértett edzőjével Hummel-Smuczer Angéla is. A válogatott és az MTK csupaszív csapatkapitánya szerint is már most szemmel látható a női futball itthoni fejlődése. „Óriási fejlődésen ment át a női labdarúgás, amióta én elkezdtem játszani. Össze sem lehet hasonlítani a kezdetekkel, most minden támogatást megkapunk, és minden téren érezhető az előrelépés.”
A népszerű sportriporter, Hajdú B. István felidézte a harminc évvel ezelőtti sikert, kiemelve, a magyar labdarúgás mostohán bánt az akkori, és a későbbi sikerekben is főszerepet vállalókat. „A magyar futball adósságai között tarthatjuk számon, hogy ezek a játékosok nem kerültek be labdarúgásunk nagyjai közé.” – hangsúlyozta. A szövetség főtitkára, Vági Márton szerint is jelentős nap volt április elseje. „Fontos nap a mai, mert egy súlyos adósságot törlesztünk: az elmúlt évtizedekben nem történt ilyen szintű megemlékezés a női futballban, a női labdarúgók jobbára csak megtűrt szereplői voltak a labdarúgásunknak. A szövetség elindult egy úton, ennek egyik eredménye, hogy az elmúlt években, miközben az igazol fiú labdarúgók száma megkétszereződött, az igazolt lányoké megháromszorozódott. Még mindig jóval kevesebb a női labdarúgó, mint a férfi, de elindult egy felzárkózási folyamat. Szeretnénk a női futballisták jelenlegi nyolcezres létszámát belátható időn belül húszezresre növelni, ennek érdekében tettük kötelezővé az OTP Bank Ligában szereplő kluboknak, hogy U15-ös, illetve U17-es leány csapatot indítsanak, és a következő idénytől már az NB II-es kluboknál is kötelező lesz a női U15-ös együttes indítása. Évtizedek futballhőseit köszöntjük ezen a napon, arra kérem őket, hogy lehetőségük szerint ők is segítsék ezt a folyamatot. Szeretnénk növelni a női edzők számát is, az edzői tanfolyamokat elvégző hölgyek korábban már bizonyítottak, szorgalmukban, hozzáállásukban kiemelkedtek férfi kollégáik közül is.” A beszédek után Vági és Török emlékplakettekkel és virágcsokrokkal köszöntötte a ’85-ös sikercsapatot.
A három korosztály – U19, U17, és a felnőtt – válogatottja is pályára lépett a programon. A tizenkilenc éven aluliak egymás között játszottak, míg az U17, és a felnőtt csapat egyaránt Székelyföld ellen mérkőzött meg. Az Eb-elitkörre készülő fiatalok 2-1-re, míg a felnőttek 5-0-ra nyertek az erdélyiek ellen. Illetve a Bozsik Programban résztvevő leányok fesztiválja is színesítette a programot, amely állófogadással, és vacsorával ért véget Telkiben.
A nagyválogatott a Bíró Barbara – Demeter Réka (Nagy Lilla, 46.), Szeitl Szilvia, Rácz Zsófia (Tálosi Szabina, 46.), Tóth Gabriella (Szabó Zsuzsanna, 60.) – Csiszár Henrietta, Smuczer Angéla, Vágó Fanni, Zágor Bernadett – Pádár Anita (Kaján Zsanett, 46.), Mosdóczi Evelin összeállításban lépet pályára, és a viharos szélben lejátszott összecsapáson Pádár Anita (3.), Zágor Bernadett (44.), Nagy Lilla (60.), Kaján Zsanett (81.), Vágó Fanni (87.) ötös szerezte góljainkat. Folytatás egy év múlva, addig is készülünk az őszi Eb-selejtezőkre, mint azt közelmúltbeli interjúban Markó Edina kifejtette, sokat kell még dolgozni, hogy sikeresek lehessünk.
Gavalovits Sándor